Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)

Tóth Endre: A Ippiter Teutanus oltárok

eredményezte, majd állandósította. A civitates peregrinae sorsának alakulását ismerve, ez a változás nyilvánvalóan nem a civitas megerősödését, vagy korábbi önállóságának megmaradását jelentette. Éppen ellenkezőleg: a civitas peregrina Eraviscorum gyengülésének vagy megszűnésének a bizonyítéka. Mivel azonban a civitas több, mint egy évszázadon keresztül létezett, a municipium, majd a colonia legfelsőbb vezetői vállalták fel - hacsak jelképes formában is - a civitasról való gondoskodást. A változás mindenesetre a colonia alapítás előtt (Kr. u. 194) már bekövetkezett. Eszerint a 2. század végi és a későbbi oltáron olvasható civitas Eraviscorumot nem a kora császárkori civitas peregrina értelmében használták, annak ellenére, hogy a civitas szóhoz nem a városnév (Aquincum), hanem a törzsnév (Eravisci) kapcsolódott. Bármi is a civitas értelme a 2. században, a 3. századra át kellett alakulnia. Kr. u. 214-től a civitas, mint elkülönített törzsi terület megjelölése értelmét veszti. A század folyamán a civitas jól tudjuk - egyre inkább városi közösséget jelent "". A szó jelentésváltozásának befejezését jól jelzi az Itinerarium Burdigalense szóhasználata

1"

1. A Iuppiter Teutanus oltárokon olvasható civitast ezért nem a kora császárkori civitas peregrina-ból. hanem a szó 3. századi jelentéséből (ti. városi közösség) kiindulva kell értelmezni. Az oltárokat az aquincumi főtisztviselők állították. Felettébb különös lenne, hogy a duumvirek a város nagy ünnepén nem saját városuk biztonságáért, hanem egy, a territóriumon fekvő vicus érdekében állítanak oltárokat a főistennek. Egy-egy alkalommal előfordulhatott ilyesmi, de az évről évre felállított oltársorozat esetében aligha. Egy lehetséges megoldás kézenfekvőnek látszik. A 3. században a civitas Eraviscorum olyasmit jelöl, aminek érdekében az aquincumi duumvirek valóban minden évben állíthattak oltárokat. Ez akkor lehetséges, ha a civitas Eraviscorum megjelölés tulajdonképpen a colonia Aquincensium szinonimája. Az értelmezéshez figyelembe kell vennünk a Carnuntum-pfaffenbergi oltárokat, amelyeket a cives Romani consistentes Carnunti intra leugam közössége, illetve ezek képviseletében a magistri montis állítottak. A gellérthegyi oltárfeliratok megfogalmazása különbözik a pfaffenbergi feliratoktól. Az oltárokat azonban mindkét helyen azonosan, a közösség nevében, annak vezetői állították. Ha a 3. században az Aquincum városa már az egykori civitas peregrina Eraviscorum teljes területét magába foglalta, az oltárok megfogalmazása az Aquincum territóriumán élő összlakosságot jelentette. A szóhasználat Neviodunum és Aquae Balisac nevével egyezik. Neviodunumot lakóiról municipium Latobicorum-nak nevezték

1". A municipium Iasorum

1 központja pedig Aquae Balizae (Daruvar, Horvátország). Aquincumot colonia Eraviscorum-nak is lehetett nevezni. Mivel a 3. században a civitas már városi közösséget jelentett'"

4, a colonia helyett a civitas szót használták: a megjelölés jelentése Aquincum földje és népe volt. Az oltárokat 253/270-ig pro salute imperatoris et incolumitate civitatis Eraviscorum állították. Ez időben a feliratok szerkezete megváltozik: az incolumitas szó elkerül az civitas Eraviscorum elől, és más feliratok gyakori megfogalmazásához hasonlóan a császárnév elé kerül: pro salute imperatoris adque incolumitate cl. n. imperatoris... A császárok tiszteletére állított feliratokon megszokott az incolumitas hangsúlyozása. Jogi személyek esetében azonban felettébb ritka. Kovács Péter a Kr. u. 286-ban állított 15

0 Néhány példa a ICözép-Duna vidéke provinciákból civitas = városi közösség szóhasználatra: ...edi(lici)us civit(atis) luveve(n)s(ium)... CIL III 5527, Bischofshofen; ...Jlvirum el praef. 1. d. civitatis Agiiont(ensium) CIL III 5583 Seeon, Genin civitatis ordo Cele(ie)ns(isis) CIL III 5159, Celje, ....decurioni auguri et pontißci civitatis Paralisensiitm provinciáé Daciae.. CIL III 2866, Nadin, per fines civitatis Serd(ic)ensium (aetate Antonii PiiJ AnEpigr. 1957:279. 15

1 ItBurd. 560. 11-564,1; CUNTZ.O.. Itineraria Romana I. Leipig 1929, 89. 15

2 CIL III 3919, 3921,3925. 15

3 ALFÖLDY G., Municipium lasorum, ArchÉrt. 91, 1964,218-221. 15

4 K

ORNEMANN 1903,303. 452