Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)

Tóth Endre: A Ippiter Teutanus oltárok

a kontinentális és szigeti Toutates / Teutates istennév származása a közös indoeurópai

8

5 vagy protoindoeurópai *teut- gyökbőlnem jelent egyúttal kultuszkapcsolatot és kultuszrokonságot. Az alapkérdés a Teutanus értelmezése: a szó eraviscus isten tulajdonneve-e, vagy a rómaiak által luppiter számára alkotott jelzői A Teutanus és a Toutates névalakja különbözik. Nemcsak a gyök, hanem a képző is az azonosság ellen szól, ezért kérdés, hogy a két szó csupán etimológiai kapcsolatban áll egymással, vagy a két szó hasonlósága kultuszkapcsolatot is jelent-e? A szavak különböző alakja, valamint luppiter Teutanus és a nyugati kelta Toutatestől eltérő római interpretálása eleve kérdésessé teszi a két szó összekapcsolását. A teut- gyök széleskörű európai elterjedése megkérdőjelezi származékaik összekapcsolását. A Teutates alaknak csak irodalmi előfordulása ismert

8

7. Ezzel szemben a brittaniai, germaniai és Róma-városi feliratokon Toutatis olvasható (lásd a táblázatot). Ezért legalábbis bizonytalan, hogy a Lucanus által megőrzött Teutatis névalak hangtanilag azonos-e a gallok által tisztelt isten névalakjával? A galliai isten és a Teutanus szótöve egyaránt az indoeurópai teut-. Ebből származott a nyugati keltáknál

8

8 a tout-, a szigeti keltáknál az ír tuât-, ahol az eredeti -eu- diftongus nem maradt meg. Ennek a változásnak felel meg brittaniai feliratok Toutates, Totates névalakja

8'. Ezzel szemben a Közép - Duna vidéken és az illyr és pannon nyelvterületen az ie. teut- gyök megmaradt. A személynevek Pannoniában megőrizték az -eu- diftongust (Breucus, Creusa, Deuco, Deuso, Reuso, a 4. századi Seuso

9

0), és a Teuttövű nevek is képviselve vannak". Nem tudok válaszolni arra, hogy az -eu- Közép-Duna vidéki fennmaradása a kelta betelepülés előtti illyr substratum hatása-e? Az illyr Teuta királynő neve'

2, a szerémségi Teutoburgium '' emellett szólhat. Fontos, hogy a tent-gyök a Közép-Duna vidéken személyés helynevekben kimutatható. A Toutates'

4 név etimológiájáról kétféle véleményt képviselnek a kutatók. Az egyik nézet szerint a név kéttagú, eredeti alakja Touto-tates

9

5, és touto + tati összetételű '

6. Teuta: a törzs, a közösség, az állam, a civitas, a ta tes: nagyapa, tehát jelentése Stammvater" . G. S. Olmested elutasította ezt az etimológiát

9

8. Véleménye szerint a szó egytagú, és -ati- képzővel van ellátva. Jelentése: (Protector of) Tribe". Meggondolkoztató, hogy a gall Toutates-isten Mercurius és Mars képében"

K

), az aquincumi Teutanus pedig luppiter képében jelenik meg. A nyugat-európai feliratokon olvasható Toutatis istennek 8

5 POKORNY 1080-1084. 8

6 B

EEKES 1998,461-63. 8

7 Lucanus, Pharsalia I 444-446., Lactantius div. inst. 121,3 8

8 H

OLDER 1962,1804. 8

9 BIRLEY E„ 1986,48. '"NEUMANN 1993,275." Az eraviscus Teutiu éppen a Dunakanyarból ismert: Dunabogdány CIL 111 13 389^RIU 838, vagy Teutomus, a sikátori lelőhelyű diplomán; a veterán az ala Scubulorum veteránjaként tért vissza asalus területen fekvő otthonába: CIL XVI 20. 9

2 KRAHE, H„ Lexikon altillyrischer Personnamen, Heidelberg 1929, 113.GÖBER, W„ Teuta PWRE 2R 5, Stuttgart, 1934, 11401151. [lásd még Fehér Bence, Pannónia latin nyelvtörténete. Budapest 2007, 368] 9

3 Teutoburgium nevében nem kell germán eredetet keresni; a Quadriburgium a 4. századi Pannónia helynevei között is előfordul. 9

4 DE VRIES 1961,45-50.. BIRKHAN 1997, 552-554. 9

5 WEISGERBER, L., Die Sprache der Festlandkelten, Bericht der römische-germanischen Zentral Museum, 20, 1930, 68. 9

6D'ArboisdeJUBAINVlLLE, H„ Teutates, Revue celtique 14, 1893,249-253. 9

7 LOT, J„ RA 22, 1925, 222, DE VRIES 1961, 48-50. STEINHAUSER, W„ 10. Internat. Kongress für Namenforschung 1969,1. 449. 9

8 OLMSTED 1994,329. "OLMSTED 1994, 328. 10

0 Lucanus szövegének régi hagyományra visszanyúló középkori bemi glosszája (a kézirat fényképét lásd: 1991, 137, Teutatest Mercuriusszal és Mars-szal azonosította: „Mercurius lingua Gallorum Teutates dicitur, qui humano apud iltos sanguine colebatur. Teutates Mercurius sic apud Gallos placatur: in plenum semicupium homo in caput demittitur, ut ibi suffocetur", „Teutates Mars sanguine diro placatur, sive quod proetia numinis eius instinctu administrantur, sive quod Galli antea soliti ut aliis deis huic quoque homines immolare" DUVAL 1958, 42-43, LE ROUX 1955, 33-48, BlRKlIAN 1997, 553. 444