Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)
Berta József: A bölcskei kikötőerőd római pénzei
BERTA JÓZSEF A BÖLCSKEI KIKÖTŐERŐD RÓMAI PÉNZEI Az érmék az erőd területéről kiemelt törmelékből, felszíni gyűjtésből származnak, nem ismerjük pontos rétegtani helyzetüket és igen valószínű, hogy egyáltalán nem jelentik az erőd teljes éremanyagát. Az összegyűjtött 107 darab pénz értékelésénél ezért messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le. Az előkerült érmék három darab kivételével a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeumban vannak, a katalógus 1., 4. és 5. számú pénze Varga Bálint bölcskei magángyűjtő tulajdona. Az érmék kopottak, többnyire rendkívül rossz állapotúak. Ez részben hosszú forgalomban töltött időt jelez, részben a Duna vizének roncsoló hatását mutatja. A IV. századi veretek közül jó néhány darabnak a verdejelét nem sikerült azonosítani a kopottságuk miatt, így ezeket tágabb időhatárok közé soroltuk, mivel csak az uralkodó, illetve a pénz típusa alapján lehetett kronológiai hovatartozásukat megállapítani. A nyugat Pannóniában és Pozsony környékén megtelepült boi törzshöz kapcsolható az egyetlen kelta pénz. A tótfalusi típusú kisezüst ( 1. szám), verési ideje kr.e. 60 körűire tehető. Az erőd területéről ez az egyetlen pénz Pannoniának a római hódítás előtti időszakából. A többi 106 darab érem római uralkodók verete, anyag és kibocsátás szerinti megoszlásuk az alábbi: ezüstpénz : bronzpénz : összesen: I. század 1 1 II. század 3 1 4 III. század 1 I IV. száza d 1 99 100 összesen: 4 102 106 Az I. századot mindössze egy darab, rendkívül rossz állapotban előkerült és emiatt bizonytalan meghatározású Nerva dupondius képviseli (2. szám), a II. századból azonban már ezüstpénzek kerültek elő, jelezve a Flaviusok korától megemelkedő tartományi pénzbeáramlást. Antoninus Pius és Marcus Aurelius denárai (3-5. szám) a kor legnagyobb mennyiségben forgó pénzei. Kibocsátási ideje szerint talán ide tartozik a 6. számú érme is, azonban ennek kitörött lyuknyoma jelzi, hogy erős kopottságát már nem pénzként használva szerezte. Nincs veretünk a Severus-dinasztia korából, a katonacsászárok idejéből is csak egyetlen Aurelianus bronz antoninianus (7. szám) került elő. A Diocletianus pénzreformjával bevezetett follis redukált változatai a 8. és 9. számú pénzek. A Ili. század második felétől birodalomszerte új pénzverdéket állítanak üzembe és a továbbiakban ezek látják el a környező területeket pénzzel. Pannoniának két verdéje volt, a főleg bronzpénzeket készítő Siscia és a nagyobbrészt nemesfém pénzeket kibocsátó Sirmium. Az értékelhető állapotban előkerült anyagban a korábbi tapasztalatoknak megfelelően a sisciai verde készítményei a meghatározók, őket követik a thessalonicai és az antiochiai verde termékei, más pénzverdék csak egy-egy darabbal vannak jelen az együttesben. A zömében AE3 méretű bronzpénzek között feltűnő II. Constantius ezüst siliquája (21. szám). I. Valentinianus halála, 375 után a tartományban még további évtizedekig forogtak a korszak 71
