Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)

Mráv Zsolt: Castellum contra Tautantum. Egy késő római erőd azonosításához

olvasható" . Az utolsó ismert oltárt I. Constantinus uralkodása alatt, Kr.u. 313-ban állították"

x. A bölcskei késő római katonai építkezésekhez egy helyről begyűjtött és a más lelőhelyekről ismertté vált I. O. M. Teutanus oltárok nagy méretéből, szövegéből és a megnevezett állítók személyéből egy - a carnuntumi Pfaffenbergen tisztelt I. O. M-hoz hasonló — nagyszabású kultusz képe bontakozik ki, amelynek középpontjában I. O. M. Teutanus állt. A nagyméretű oltárok évenkénti felállításával járó kultuszgyakorlat eredményeképpen - az oltárok rendszeres késői újrafeliratozását is figyelembe véve

5

9 - száznál is több oltár dedikálásával kell számolnunk, amely egy /. O. M. Teutanusnak szentelt nagy alapterületű, jelentős kultuszhelyet feltételez. Az istenség kultuszhelyét Bölcskétől É-ra, a Duna folyásirányában felfelé kell keresnünk, közel a Duna jobb partjához. (A kövek elszállítása csak ezáltal lehetett gazdaságos.) Az állítók személye (duumviri Aquincensium) kapcsán e kultuszhely aligha lehet máshol, mint Aquincumban vagy szűkebb környékén. Mégpedig olyan területen, amely a municipium territóriumához tartozott (ld. alább). Pontosan Aquincum közeléből ismerjük azt a két /. O. M. Teutanusnak szentelt oltárkövet, amelyek nem másodlagos lelőhelyről (mint kat.: A, B, D), hanem eredeti felállítási helyükön vagy annak közelében kerültek elő (kat.: C, G). Az egyik oltár lelőhelye a Gellérthegy D-i lejtője

6", a másiké pedig a Szépvölgyi út 41

6

1. Az „eraviseus istenség" kultuszát tehát kétségtelenül mindkét lelőhelyen ápolták. A vita azonban a körül zajlik, hogy az istenség vallásos tiszteletének e két azonosított helyszíne közül melyik lehetett /. O. M. Teutanus kultuszának központja. A válasz kézenfekvő: bizonyosan az a nagyméretű szent kerület, ahol az aquincumi duumviri által dedikált hivatalos szövegezésű oltárok az istenség ünnepén, minden év június 11-én felállításra kerültek. Ennek helyszínét Soproni Sándor a Gellérthegyen

6

2, Póczy Klára azonban a Szépvölgyi úton

6' feltételezte. (5. kép) Nagy Tibor 1953-ban leletmentést végzett az aquincumi legiótábor canabaejátó\ D-re, a Szépvölgyi út É-i oldalán, a 41. szám alatt. Itt egy fallal három oldalról körülvett udvar több mint 60 m hosszú É-i záró falának tengelyében egy D-re tájolt szentélyszerű épületet talált, több mint 10 m széles homlokzati oldalán két lépcsőfeljárat alapozásával

6

4. Az udvartól ÉK-re, a fallal kerített területen kívül, egy különálló, - általa szentélyként meghatározott - apszisos helyiségben egy korinthoszi oszlopfőre helyezett Juppiter szobor, egy oszloptörzs nagyméretű töredékei és az oszlop talapzatának felső profilált párkányzata (coronaján az oszlopláb indulásával) került elő. A coronára és a párkányzatra vésett felirat szerint az oszlop tetején álló szobor I(uppiter) O(ptimus) M(aximus) Teutanus Conservatory ábrázolta

6". A szoborbázis feliratának többi része és további oltáralapozások, oltártöredékek a leletmentés során nem kerültek elő

6

6. Feltételezik újabban, hogy az oszlopot feliratos talapzatával eredetileg az udvar É-i falának nekiépített négyzet alaprajzú építmény előtt, annak tengelyében feltárt kváderkő alapozásra helyezték. Maga a négyzet alaprajzú helyiség pedig az 5

7 PlSO 1991, 162-169; PlSO 1995, 345-346; PlSO 1997. 52. 5Í

Í Piso 1991, 168-169; [PlSO 2003, 48-49 Nr. 46], 5

9 Ld. Mráv Zsoltnak az I. O. M. Teutanus oltárok palimpsestus feliratairól e kötetben található cikkét. 6

0 F

RÖLICH 1891, 147; ALFÖLDI 1939, 108-110. Az oltár lelőhelyének azonosításához; Ifj. CSEMEGI 1941, 114. 6

1 SZILÁGYI 1955,387; NAGY T. 1956,943; NAGY T. 1965, 375-376; NAGY T. 1973, 120-171. 6

2 SOPRONI 1990, 137-138; SOPRONI 1993, 179-180; ugyanezt feltételezte korábban NAGY T. 1973, 170-171. "PÓCZY 1999, 201-223. "SZILÁGYI 1955,387;NAGYT. 1956,943;NAGYT. 1965,375-376;NAGY T. 1973. 120-171. 6

5 AE 1965, 349; PÓCZY 1999, 214 Abb. 2. 6

6 Ld. az ásatás MNM adattárában őrzött dokumentációját és Tóth E. e kötetben megjelent cikkét. 378