Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)
Gaál Attila: A bölcskei kikötőerőd kutatástörténete
való támogatására..." (18. kép la, lb, 2.) A délután Szekszárdon folytatott tanácskozáson döntés született a Régészeti és Művészettörténeti Társulaton belül működtethető Búvárrégészeti Szakosztály megalapításáról is. 2 7 (19. kép) Ezt követően az előkerült újabb faragott köveket már a bölcskei templomkertbe szállítottuk és oda vittük át a Dunaföldváron tárolt leleteket is. 2 s A katolikus egyház által ingyenesen felajánlott területen, Bölcske XVI-XVIII. századi temetőjének helyén 1998 október 7-én került átadásra az új kőtár. Országosan egyedülálló módon az építkezés minden költségét a település közössége vállalta annak érdekében, hogy a falu határában talált történeti emlékek ne máshol kerüljenek kiállításra. A létesítmény a feltárások időközben elhunyt konzultánsának és aktív részvevőjének emlékére Soproni Sándor nevét viseli csakúgy, mint az ugyanezen napon Bölcskén tartott emlékkonferencia. 2'' (20. kép 1-3.) A fenti pénzügyi gondok miatt 1993-ban nem folytathattunk kutatásokat az erőd területén. 1994 augusztus elején kaptuk az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság megkeresését, melyben korábbi tárgyalásaink nyomán felajánlották, hogy augusztus végén és szeptember első felében technikai eszközökkel segítik a kutatómunkát. Egy úszó markolót, egy uszályt és egy hajót bocsátottak rendelkezésünkre, hogy a mederfenéken már többször átvizsgált, néhol 50-80 cm vastagságú törmelékréteget partra vigyük, illetve átmetsszük azt a hosszanti homokdűnét, melyet némelyek az erőd nyugati falának tartottak. A tervezett munkálatokkal Soproni Sándor és Tóth Endre konzultánsok szakmai szempontból teljes mértékben egyetértettek, az Ásatási Bizottság pedig engedélyezte azokat. 1 0 Az úszó markoló mindig a búvárok által előzetesen átvizsgált területen emelte ki a törmeléket és rakta fel azt az uszályra. A kimarkolt anyagot a be- és kirakodásnál folyamatosan átvizsgáltuk és a megmunkált köveket, római téglákat a gépet leállítva, már az uszályról kiemeltük.'' Az első évben ezzel a módszerrel sikerült tisztáznunk, hogy a kiemelkedő terület délnyugati sarkában, ahol a párhuzamok alapján torony állhatott - épített falnak nem maradt nyoma, az egészen az alapozásig elpusztulhatott. A törmelékréteg alatt mindenütt homok- és sóder réteget találtunk. A nagyméretű oltárkövek feltehetően egyfajta szilád fal-alapot képezhettek a nem túl biztonságos talajban. Az 1994-évi munkák során újabb 10 db, teljesen fövenybe ágyazódott oltárkő került kiemelésre. Közöttük ismét több 2 7 Az erről 1992. III. 4-én készült feljegyzést CSEPREGI OSZKÁR és NAGY ÁRPÁD MIKLÓS hitelesítette. A szakosztály első elnöke NAGY ÁRPÁD MIKLÓS, majd lemondását követően CSEPREGI OSZKÁR lett. 2 8 A történtek meggyorsították a dunaföldvári építkezést is. A rövidesen elkészült épületben ma kiállítóhely működik, melyben elsősorban fafaragók munkáit és néprajzi anyagokat mutatnak be. 2 9 A konferencián 14 előadás hangzott el a római kor kutatásának köréből. Ezek összegyűjtve 1999-ben jelentek meg a Pannóniai Kutatások. A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai. Bölcske. 1998. című kötetben.(Szerk.: Gaál Attila) 3 0 A munkálatok középső szakaszán SOPRONI SÁNDOR még személyesen is részt vehetett. A Bölcskei Tanulmányok I. kötetében, ásatásvezetői engedély nélkül közölt írásában a feltárási munkákban egy ideig résztvevő SZABÓ GÉZA korábban még maga is ezt a megoldást javasolta: „Az egykori erőd alaprajzának pontosítása, a nagyméretű oltárkövek többségének kiemelése után felszínre kellene hozni a bennmaradt omladékokat és apró leleteket (ami zömében szoborés dombormű töredékeket, fémtárgyakat, bélyeges téglákat feliratrészleteket stb. jelent). A vízügy által használt kotróberendezésekkel érdemes lenne szektoronként vagy sávonként uszályra rakni, majd partra szállítani a rommező anyagát... " SZABÓ 1994, 122. A fenti írással csaknem egy időben megkezdődött munkák csak korábbi munkatársamnak a kutatásokból való végleges kimaradása után nyerték el - egy ugyancsak engedély nélkül megjelentetett cikkében - a „lelőhely kikotrása" és a „romterület levadászása" jelzőket. Erre vonatkozóan lásd még: SZABÓ 1996, 79., GAÁL 1998, 217-218. j l Kirakodó helyként a vízügyi hatóság a Bölcskétöl néhány kilométernyire délre lévő Madocsa község „Strand"-nak nevezett partszakaszát jelölte ki. A törmeléket igyekeztünk terítve a partra tenni, hogy minél nagyobb felületen végezhessünk aprólelet gyűjtést. A terület őrzésére és a leletek árvizek, nagyobb vízmozgások utáni gyűjtésére megbízatást adtunk Szívós KÁROLY madocsai mezőőrnek, aki nagyszámú apróleletet és pénzérmét gyűjtött be számunkra. A tömielékréteget időnként erőgéppel is átforgattuk. Az erőd területéről származó leletek megmentésében nyújtott segítségükért köszönetet mondunk még SZÉCSI ATTILA és VARGA BÁLINT bölcskei, valamint LAPOSA JÁNOS és TARCZAL JÁNOS madocsai lakosoknak. 36
