Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)

Gaál Attila: A bölcskei kikötőerőd kutatástörténete

11. kép 1: A kutatások első résztvevőinek egy csoportja 1987 őszén; 2: Búvárok egy csoportjával az elkészült merülőbázison. Középen Schmidt József a Dunaferr Könnyűbúvár Klub technikai vezetője A munka menetét már az első feltárási évben nagyjából kidolgoztuk és ez kisebb módosításokkal mindvégig megmaradt. A merülőbázisról biztonsági okokból egyszerre csak egy kutatóbúvár szállt vízre, nehogy a tartókötelek összekeveredjenek. Az ólomsúlyokkal szándékosan nehézzé tett búvár folyásirányban hagyta el a bázist, majd a fenékre érve a mederfenéken elfekve lassan hátrafelé indult. Minél nagyobb volt a közte és a kötelet tartó biztosító társ között a távolság, annál nagyobb távolságokra térhetett el jobbra és balra az egyenes iránytól. Ezzel a hátrafelé haladó, vízszintes ingamozgással („legyezéssel") előbb lábával, majd egész testével érzékelte a mederfenékből kiemelkedő akadályokat. 29