Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)

Mráv Zsolt: A I.O.M. Teutanusnak szentelt oltárok palimpszesztusz feliratai

Az oltár szövegének elején olvasható, idézett dedikációt simára kiképzett felszínbe vésték, míg a szöveg további részét sokkal elnagyoltabb, fogas vésővel durvábban kialakított felületre írták. A feliratos mező e két különbözően kialakított felszíne első látásra is határozottan elkülönül. Ez talán azzal magyarázható, hogy a harmadik felirat írásakor csak a dedikációt követő szöveget vésték le, a betűtípusai alapján nem sokkal korábban vésett második felirat első hat sorát pedig változatlanul meghagyták. A két felirat különbözőségét mutatja, hogy a második feliraton az A betűk két szárát íves illetve egy esetben vízszintes (ld. deabus szó A betűjét) vonallal kötötték össze, míg a következő szövegrészben általában nem kötötték össze vonallal az A betű szárait. Továbbá a második felirat O betűi oválisak a harmadiké kerekek. A ceterisque diis deabusque immortalibus formula éppen ezen a Kr.u. 288. június 11-én állított feliraton fordul elő először. A szófordulat hiányzik a Kr.u. 282-ben, 284-ben és 286-ban állított I. O. M. Teutanus oltárokról, ezért a második feliratot csak egy évvel korábban a Kr.u. 287 évben véshették. Szembetűnő jelenség, hogy csak a Kr.u. 3. század második felében állított oltárokon találkozunk korábbi I. O. M-nak vagy 1. O. M. Teutanusnak szentelt oltárok újra feliratozásával (kat. 9-16). A korábbi oltárok ismételt felhasználásának gyakorlata olyannyira általános lesz a Kr.u. 3. század második felében, hogy minden ekkor keletkezett ismert /. O. M. Teutanusnak dedikált felirat alatt palimpszesztusz felirat is található. A későbbi újrahasznosítást bizonyítja e felirathordozó oltárok kőszobrászati kritériumok alapján Kr.u. 2. század végére - 3. század első felére történő keltezése is. A Kr.u. 288-ban állított oltárt ismeretlen okból az egy évvel korábban született felirat helyére vésték fel, megtartva annak dedikációját (kat. 15). I. O. M. Teutanus kultuszközpontjában az első ismert alkalommal valószínűleg Trebonianus Gallus uralkodása alatt (Kr.u. 252-ben) került sor helyben található korábbi oltár másodlagos felhasználására (kat. 9). Pannónia egész területén a Kr.u. 3. század közepétől válik általános gyakorlattá korábbi kőemlékek - funkciójának megtartásával történő - tömeges újrafelhasználása (ld. alább). Ez a tevékenység elsősorban szakrális kőemlékeket, főleg oltárköveket érintett. A I. O. M. Teutanusnak szentelt oltárokhoz hasonlóan arra azonban kínosan ügyeltek, hogy a későbbi dedikáció a korábbi feliraton szereplő istenség(ek)nek szóljon. (Alig ismerünk olyan palimpszesztusz feliratú oltárkövet Pannoniából, amelyet később más istenségnek szenteltek volna. Ez azzal is magyarázható, hogy praktikus okoknál fogva - általában helyben, ugyanabban a szentélyben álló korábbi oltárokat feliratoztak újra.) A szakrális feliratok szövegében, tehát csak az állító személyét és a formulákat cserélték ki. A bölcskei Duna mederből kiemelt I. O. M. Teutanusnak állított oltárköveken ezért gyakran változatlanul megtartották, vagy ugyanolyan formában újravésték az istenségnek szóló dedikációkat (kat. 10; 15). Három palimpszesztusz felirat magánszemélyeket nevez meg. /. O. M. Teutanus kultuszhelyén tehát privát kezdeményezésre is dedikálhattak nagyobb számban oltárokat. (Feltűnő, hogy a palimpszesztusz feliratú oltárok közt arányaiban több magánkezdeményezésre állított oltárral találkozunk. Elképzelhető ezért, hogy szívesebben használták fel ismét ezeket az oltárokat, mint a hivatalos célból dedikáltakat.) Az azonosított palimpszesztusz feliratok szövegéből fontos következtetések vonhatók le I. O. M. Teutanus kultuszának korai időszakáról is. I. O. M Teutanus központi kultuszhelyén felállított legkorábbi oltárok dedikációiban kezdetben csak I. O. M. szerepelt*, aki egy esetben a Conseruator melléknevet is viselte. A Teutanus melléknevet tehát ekkor 8 A három legkorábbi oltár (kat. Nr. 1; A; B) közül csak egyetlen tartalmazza az I. O. M. Teutano dedikációt, a másik kettőről azonban ez letörött. Nem tudjuk ezért, hogy a Kr.u. 178-ban állított oltár (kat. A) dedikációja 1. O. M-t már a Teutanus melléknévvel említi vagy még nem. 298