Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)

Gaál Attila: A bölcskei kikötőerőd kutatástörténete

6. kép 1-2: A domborműves kőtöredék mint fix pont; 3: Oltárbázisok (Ekkor már részt vett a munkában a kutatást korábban szorgalmazó Kőhegyi Mihály is.) A személyzet értesítéséi követően néhány nap múlva leérkezett hozzánk a Daru I.. A hideg, zuhogó esőben végzett egész napi mérőszalagos mérés után villanyfény mellett a késő esti órákig folytattuk a 1-1,5 tonnás kövek kiemelését és elhelyezését az úszódaru fedélzetén. (7. kép 1-3.) Ujabb problémát jelentett az, hogy a viszonylag mély merülésű daru nem tudta megközelíteni a partot. Ezért a kiemelések végeztével csak a több kilométernyi távolságban lévő sóderrakodónál, Solton tudtuk sérülés nélkül partra tenni a leleteket. Ez is csak úgy sikerülhetett, hogy előbb egy kisebb szárazföldi daru vette át a terhet, majd felrakta a honvédségtől kölcsönkapott nehéz tehergépkocsikra. (8. kép) A nyolc darab nagyobb kő Szekszárdon a múzeumépület előtti téren kapott ideiglenes helyet. Használt gumiabroncsokra és fagerendákra elhelyezve, egészen a tél beálltáig fedetlenül hagytuk őket, hogy az évszázadok alatt a kövek pórusaiba került víz elpárologhasson. Itt végezték el a leletek első, gyors vizsgálatát az időközben konzultánsnak felkért Soproni Sándor és Tóth Endre római koros régészek, az ELTE Régészeti Intézet, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai.

8 (9. kép) Kiderült, hogy a nyolc kő közül a négy hasáb alakú feliratos oltárkő a későseverus-korban készült a 3. évszázad harmadik évtizedében. A további faragványok építészeti tagozatok, vagy oltárok részletei. Valószínűleg egykor egy lelőhelyen, egy objektumon belül álltak, feliratuk alapján Aquincum territóriumában. A leleteket egy Severus-kori szentély maradványainak határozta meg Tóth Endre, feltételezve azt is, hogy az oltárköveket befogadó egykori épületet is lebontották és a 4. század közepén a mai Bölcske térségébe szállították. Itt másodlagos felhasználásként egy limesmenti építménybe, talán kikötőerődbe építették. ' Az építkezést az 1973-évi téglalelettel azonos OFARN, és más típusú, de ugyancsak 4. századi bélyeges téglák datálták. Szakvéleménye javaslatot tartalmazott a lelőhely további vizsgálatára, és további feliratos faragványok kiemelésére.

11

1 * Soproni Sándor haláláig személyesen is részt vett a kutatásokban, Tóth Endre pedig esetenként a helyszínen, de többnyire személyesen, vagy telefonon adott tanácsaival segítette a feltárást. Köszönet érte. 9 Az építmény rendeltetésével kapcsolatosan felmerült még egy állandó, kőalapozásü híd lehetősége is. TÓTH 1986, 3. 1

0 TÓTH 1986. 3. 24