Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)

Gaál Attila: A bölcskei kikötőerőd kutatástörténete

lábszárközépig, másutt pedig derékig érő vízben a romterület nagy részét az erős sodrás ellenére bejártuk. Mindig addig a pontig haladtunk ahol már a mélyülés miatt a mozgás veszélyessé vált. Azt tapasztaltuk, hogy a déli oldalon gyorsan mélyülve egy ú.n. kimosási gödörrel ér véget a törmelékes rész. Az északi végén azonban egy keskeny, már törmelékek nélküli homokpadban folytatódik, melyen 60-70 métert is haladhattunk északi irányban. A zátony nyugati oldalán, a legsekélyebb részeken, két nagyobb, depószerű csoportban hasáb alakú, egymásra dőlt mészkő oszlopokat tapintottunk ki a víz alatt. Ezek némelyikén az erős algalerakódás ellenére is érzékelni lehetett a bevésett betűket, illetve néhány kőnél az oldalukra faragott domborműves ábrázolásokat. A kövektől nyugatra hirtelen mélyült a meder. A törmelék és kövek által alkotott széles plató keleti szélén ugyancsak erős hullámtörést tapasztaltunk. Itt a víz sziklaszerű, csúcsosra erodálódott falmaradványokon bukott át. Ezek közelében azonban igen nagy volt a lesodródás veszélye és megmunkált köveket sem érzékeltünk. Másnap visszatérve már nem fürdőnadrágban, hanem a honvédségtől kölcsönkért vegyvédelmi gumiruhákban folytattuk a felderítést és a mérőszalagos mérést. A hideg, zuhogó esőben összegyűjtött bélyeges téglák és téglatöredékek után az első nagyobb kő, amelyet még kézi erővel meg tudtunk mozgatni, egy félbetört domborműves kőfaragvány - talán Mars (Kat. Nr. 58) ábrázolása - volt. Ezen kívül még több hasáb alakú megmunkált követ sikerült összeszámolnunk és jó néhány kisebb, négyzetes alapú, laposabb mészkőtömböt. Utóbbiak közül néhányon egy széles, vályúszerű bemélyedés volt. Ezek a kövek később a nagyobb feliratos kövek bázisainak bizonyultak. (6. kép 1-3.) 22