Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)
Gaál Attila: A bölcskei kikötőerőd kutatástörténete
GAÁL ATTILA A BOLCSKEr KIKOTOEROD KUTATÁSTÖRTÉNETE A Duna föle magasodó löszpart és az attól nyugatra húzódó dombok által bezárt platón fekszik Bölcske község, mely a térség egyik központjának tekinthető Dunaföldvártól 6 km, Budapesttől kb. 85 km távolságra esik. (1. kép) Természetesen az itt lakók ősi idők óta folytatták a hajós és halász mesterségeket, így minden generáció jól ismerte a megélhetést biztosító folyót, annak minden élő és holt ágát, a jó halfogást biztosító mederszakaszokat, mélyedéseket, vízi akadályokat stb. Pontosan ismerték az úgynevezett „Templomos" területét is, melyet elsősorban jó süllőző és harcsafogó helyként tartottak nyilván. A lakosok ajkán máig is élő történet szerint a mederben lévő hatalmas kőhalom nem más, mint az egykori Kali falu templomának a maradványa, melyet - talán az egykori lakók égi eredetű büntetéseként - elnyelt a Duna. A „torony" legmagasabb pontja rendkívül alacsony vízállások idején, évszázadonként egy-két alkalommal kilátszik a vízből, s ilyenkor láthatóvá válnak a környezetében lévő nagyobb kövek is. 1 A templom emléke valószínűleg már jóval régebben is élt a néphitben, ám napjainkra némi változáson ment át. Rómer Flóris 1868-ban még úgy tudta, hogy a helybéliek az általuk „HétKároly egyháznak" tartott romterületen találtak és bontottak el a „Duna ritka apadásánál kőboltozatokat és márvány tagozatokat"Ma már tudjuk, hogy ezek a népi magyarázatok nem fedik a valóságot, de utalnak arra, hogy bölcskeiek tisztában voltak a víz alatti akadály mesterséges voltával. A biztonságos hajózást veszélyeztető akadályt a hajósok is igen jól ismerték, s a hajózási térképeken az 1551,4 folyamkilométernél „Bölcskci szikla" névvel jelölték meg a kérdéses helyet. Ezen az ősi pannon löszvidéken természetesen a „szikla" elnevezés nem a geológiai eredetre utalt, hanem sokkal inkább az ismeretlen eredetű zátony rendkívül szilárd anyagára, veszélyes voltára hívta fel a hajósok figyelmét. Mint láttuk, már viszonylag kori híradás szólt arról, hogy az alacsony vízállásnál elérhető rommaradványokat a 19. század hatvanas éveiben bontani kezdték és különböző célokkal a szárazföldre szállították. Későbbi visszaemlékezésekből azt is tudjuk, hogy az 1930 évek elején egy rendkívül hideg télen a jégzajlás alacsony vízállással párosult. A nagy kiterjedésű zátony felületén ekkor feltorlódott a jég, s hogy a komolyabb károkat 1. kép Bölcske és a környező települések Tolna megye térképen A Duna bal partján valóban létezhetett a középkorban egy ilyen nevű község, melynek emlékét a ma is létező egykori uradalmi központ, Kalimajor őrzi. : R OMER 1868, 76. 19
