Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)
Beszédes József - Mráv Zsolt - Tóth Endre: Bölcskei kőemlékek: Feliratok és faragványok
[dijvis Decci(i)s co(n)s(ulibus) Kiadták: BESZÉDES - MRÁV - TÓTH 2003, 111-112 n. 7 rajzzal és fotóval (AE 2003, 1415). - Cf. TÓTH 2003B, 237-250; SZABÓ 2006, 35-36 n. P19. -idézi: LÖRINCZ B. inFPA V., 2008, 115-116 n. 18 (magyar fordítással) - említi: SOPRONI 1990, 135 n. 5; PÖCZY 1998, 129 n. 5; STROBEL 1993, 231-232; HD037586; Lupán. 10294. 3. sor: az R után O minuscula, a második D az elsőbe írva, a második N minuscula az első N alá írva. - 4. sor: a B után O minuscula. - 6. sor: mindkét P után O minuscula, az X után I minuscula. - 7. sor: a H után O minuscula. - 10. sor a C-be O minuscula beleírva. - 14. sor a II1I szám középső két függőleges hastája alacsonyabb a két szélsőnél. - 15. sor az O és S között spatium. Sok és változatosan alkalmazott ligatúra, különösen a 2-12. sorokban: TE (1. sor); ET, VS (2. sor); MNIB (cf. ugyanezt a kat. 7 felirat 2. sorában), AL, IM (3. sor); AE, BI, NI (4. sor); IN, TI, AV (5. sor); NT, MA, MI, RI (6. sor); ET, AL, NT (7. sor); NI, II (8. sor); MI, TE (9. sor); AM (13. sor); RI (14. sor). A Decius nevet ezen és a kat. 7 feliraton Decciusnak írták. 1 1. sor: az Eravescorum szóban a második E vésési hiba, helyesen Erau rP sc(orum). Két különböző időben történt, eltérő vésési technikával kivitelezett abolitio nominis: a korábbi a 7-11. sorban Decius fiát, Hostilianust sújtotta valamikor halála Kr.u. 251. július 15? után. Ennek során valószínűleg tévedésből a civitas Eraviscorum incolumitasat említő 10-11. sorok is kivésésre kerültek. A későbbi abolitio nominis Trebonianus Gallus nevét érintette, Kr.u. 253. augusztusi halálát és a rá kimondott damnatio memoriae-t követően. A felirat behatárolja az Abrittus-i vereség és a két Decius halálának időpontját. Legkésőbb Kr.u. 251. június 11-ére ugyanis Aquincumba már meg kellett érkeznie a két Decius halálhírének, Rómában történt consecratiójának, valamint Hostiiianus Augustusszá való kikiáltásának híre. A hírközlés sebességét figyelelmbe véve a csatának legkésőbb május 27. és június 1. között le kellett zajlania. Ezt követően Trebonianus Gallus adoptálta Decius másik fiát, Hostilianust és még június 9. előtt Caesarra emelte. Rómába a vesztes csata és a két Decius halálhírének június 9. és 23. között kellett megérkeznie. Ezt követően a senatus istenné avatta mindkét Deciust (június 24-én már mindkettő divus, ld. CIL VI, 36760) és Augustusszá kiáltotta ki Hostilianust is. Kr.u. 251. június 23. után Trebonianus Gallus Caesarként adoptálta Volusianust, majd Hostiiianus halála (meggyilkolása?), 251 augusztusa? után Volusianus Augusztus lett, egyidőben a Deciusokat sújtó damnatio memoriae kimondásával. Az I. O. M. Teutanusnak szóló dedikáció abban az időben született, amikor a két Decius halálának és Hostiiianus adoptiójának híre eljutott Pannónia inferiorba. Minderről összefoglalóan TÓTH 2003B és magyarul e kötetben. Az oltár állításának az évében Aquincum duumvirjei M. Aurelius Valens és M. Aurelius Maturus voltak, Maturus még fiamén coloniae is - cf. SZABÓ 2006, 35-36 n. Pl9. Az előbbi csak erről a feliratról ismert, az utóbbit, M. Aurelius Maturust Szabó A. szerint még decurióként a Kr.u. 233-ban állított CIL 111 10481 felirat is említi. Ez azonban nem valószínű, mivel a június 11-én I. O. M. Teutanusnak dedikált CIL III 10481 oltárt - a többi I. O. M. Teutanus oltárhoz hasonlóan - nem két decurio, hanem bizonyosan Aquincum két duumvire állította. Az oltáron említett, ismeretlen gentiliciummal rendelkező Maturus tehát másik személy. A Maturus cognomen Pannoniában amúgy sem ritka, hét előfordulása adatolt eddig, ld.: LŐRINCZ 2000, 67. A Valens cognomen általánosan elterjedt, a Duna-vidékre különösen jellemző név, ld. 133
