Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Balázs Kovács Sándor–Glósz József: Újjáépítés és konszolidáció

Újjáépítés és konszolidáció _^ f ^ A nemesi otthonok magas falakkal övezett világa mégsem szigetelodhetett el teljesen paraszti, mezővárosi környezetétől. A nemesség földbirtokkal párosuló gazdasági és politikai hatalma meghatározta alattvalói sorsát, életvitele, értékrendje pedig a 20. századig mintaként szolgált a felfelé tekintő plebejus, paraszti elemek számára. A birtokos nemesség betelepülése, egy aránylag népes honorácior réteg papok, tanítók, jegyzők, gazdatisztek, orvosok, jogászok kialakulása megteremtette a kor európai kultúrájának, illetve nemzeti arculatú magyar változatának közönségét. A jómódú Tolna megyei birtokosok családi arcképcsarnokait többnyire a német nyelvterületről érkező alkotók festették. Johann Mertz, a bécsi akadémia növendéke, később a pesti festőcéh tagja készítette a 18. század végén a gróf Apponyi-család nagyméretű, egész alakos portréit. Neugass Izidor a német birodalomból, Egger Vilmos Svájcból telepedett Magyarországra, s vált a 19. század első felében a nemesi családok kedvelt festőjévé. Magyar, sőt szekszárdi születésű volt Boros Nepomuk János, aki első jelentős megrendelését, V. Ferdinánd képének elkészítését, Tolna vármegyétől kapta. Helyi vonatkozású alkotása GarayJános szüleinekarcképe. A 19. század elején épült becslések szerint tucatnyi kúria többségének tervezőjét, kivitelezőjét nem ismerjük. Tudjuk viszont, hogy a kiváló gazda és reformpolitikus Csapó Dániel előbb saját kúriáját, majd alispánként a szekszárdi megyeházát is a kor legkiválóbb, klasszicista stílust követő építészével, Pollack Mihállyal terveztette.