Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Balázs Kovács Sándor–Glósz József: Újjáépítés és konszolidáció

T? 1 "*> Afalusi lakosság szükségleteinek kielégítésében jelentős szerepe volt a városi iparosoknak. Az ún. vásármíves mesterek kizárólag a vidék számára termeltek. Ők elsősorban a csizmadiák, a szabók, a szűrszabók, a kalaposok közül kerültek ki. A mezőgazdasági eszközök jó részét a kovácsok, bognárok, kádárok, kötélgyártók, szíjgyártók készítették. A 19. században a falvakban is megtelepülő kőművesek, ácsok, asztalosok a főúri, nemesi, egyházi és városi építkezéseken szerzett ismeretek és ízlés közvetítői lettek. A céhes kisipar jelentősen alakította a falusiak ízlését, igényeit. Bizonyos esetekben szinte patriarchálisnak nevezhető életközösség alakult ki az iparos és a megrendelő között. Máskor tisztelettudó távolságtartás volt jellemző, •MiKora mester a paraszti kM^ezetben már „úrnak" szánaftott. A kádárok hordókat, kádakat, dézsákat, különböző rendeltetésű faedényeket (vödör, puttony, köpülő, kármentő stb.) készítettek. Nyersanyaguk a tölgyfa, ebből készülteka boroshordók, de anyaghiány esetén kispénzű embereknek és vásárra készítettek eper-, néhol akác-és szelídgesztenyefa hordókat is. Kádárműhely