Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Vízi Márta: Szemelvények Tolna megye településeink 11–17. századi történetéből

Szemelvények Tolna megye településeinek u-ii. ebo A hódoltságkor idején a hódítókkal, illetve a betelepülő délszláv eredetű népességgel együtt számos, addig ismeretlen tárgytípus jelent meg. Jellegzetesen török kerámiaedénynek számítanak a változatos nagyságú és alakú talpastálak és csészék (III. tábla 1-2.), melyekből kását, húsos ételeket, az apróbbakból édességféléket fogyasztottak. Jellegzetes tárgyak a 16. század elejétől megjelenő kiöntőcsöves korsók is. Ezek csakúgy, mint az igen változatos formavilágot képviselő, redukált égetésű szürke korsók és kancsók, a tehetősebbek által használt fémedényeket utánozták (III. tábla 4.). A török hódoltság idején jelentek meg a Dunántúl déli részén a használati kerámia jellegzetes csoportját jelentő, kézikorongon készült, sokszor fenékbélyeggel is ellátott, durva anyagú főzőedények. A nálunk ekkor már szokatlan, fejletlen technikával készült tárgyakat a Balkán felől felköltöző délszláv népességhez köthetjük. A fazekakon kívül ebbe a körbe tartozó sütőtálak, sütőharangok is gyakran előfordulnak a hódoltságkori feltárások leletanyagában. A változatos díszű, széles peremű tányérokon (II. tábla 5-6.) a keleti elemek (III. tábla 3.) és a magyar kerámiaművesség jellegzetes vonásai is fellehetők, bizonyítva a hódítók és meghódítottak tárgyi kultúrájának szinte törvényszerű egymásra hatását.