Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Vízi Márta: Szemelvények Tolna megye településeink 11–17. századi történetéből

Padlószintje agyagból tapasztott, letaposott, fűtésére utaló nyom nem került elő. A lejárat két oldalán szintén cölöpsor volt, amely feltehetően a lejáratot védő tetőt tartotta. A ház korát a jelenlegi kutatási fázis eredményei alapján a 15. század végére, a 16. század elejére tesszük. A raktárlelet tárgyai mellett, bár nem a fenti házban kerültek elő, további, szemeskályhához tartozó darabokat hagyma- és tányérka alakú kályhaszemeket, metszett előlapú oromcsempéket, kalapos férfifejet (II. tábla 1.) ábrázoló oromcsempe töredéket állítottunk ki. A raktár egyik polcán veretmintás kályhacsempék készítéséhez szükséges negatívokat helyeztünk el. Az ásatások, kutatások eddigi eredményei alapján Étén a 16. század második felében divatos tapétamintás kályhák csempéit is készítették. Erre utal az 1930-as években feltárt két edényégető kemence. A kályha eredetének kutatása során az Alpoktól északra eső, hűvösebb területeken figyelték meg, hogy a helyiségek fűtésére szolgáló agyagbólkőből készült kemencéket cserépelemekből készített fűtőalkalmatosságokkal váltották fel. A 14. század közepétől Európa középső részein, Németországtól Magyar- és Csehországig közel egy időben terjedt el használatuk. A középkorban két fő típust figyelhetünk meg: tál, edény formájú elemekből készült és csempékből összeállított kályhákat. A két csoportévszázadokigéitváltozatlanul egymás mellett. Edényégető kemence rekonstrukciós rajza. Edényégető kemencék feltárás után Csalog József ásatási fotója Z933