Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

K. Németh András–Ódor János Gábor: A középkori Tolna megye keresztény emlékei

A kö

zépkori Tolna mepye keresztény emlékei A kereszténnyé lett lakosság temetkezését a 11. század végétől törvények szabályozták. Ekkor nyíltak meg ezrével azok a templom körüli temetők, amelyeket néhol egészen az újkorig használtak. Jellemzőjük, hogy a megszentelt, sokszor körítőfallal határolt terület gyakran szűknek bizonyult, a sűrű újratemetések miatt a sírokat több „rétegben" egymásra ásták. A szegényesebb, varkocskarikákkal, vascsatokkal, hajkarikákkal (IV tábla 3-6; V. tábla 1-2.), pántgyűrűkkel, sírobulusokkal ellátott Árpád-kori sírokat (Báta, Regöly, Dombóvár) a 14. századtól váltják fel a gótikus ízlésben fogant, látványosabb viseleti elemekkel felruházott temetkezések (Decs-Ete, Regöly). A korszak jellegzetes lelettípusai a préselt lemezekből, gyöngyökből és fémszálakból összeállított párták, pártaövek (VI. tábla 3), a rombusz és csillag alakú csatok (V tábla 3-6; VI. tábla 1.). A pártaövek egy különösen szép és ritka változata a Paks-Gyapán feltárt csontosöv. Maradandó anyagú sírjelölésre csak néhány példánk van; a megye egyetlen, kiegészíthető sírköve, az 1377-ben elhunyt Pál bátai apáté. A középkori vallási életről igen keveset tudunk. Egyik meghatározó színfoltja volt megyénkben a bátai bencés apátság Szent Vér ereklyéje, amely a késő középkori Magyarország egyik leglátogatottabb búcsújáróhelyeként volt ismert. Tolna megyei zarándokok külföldi kegyhelyeken is nagyszámban fordultak meg, pl. Zsigmond király 1433-as római kíséretében a tolnai főurak alkották az egyik legnagyobb csoportot, birtokaik egyházai részére számos búcsút kérve. Pál apát sírköve A sirkő rajza