Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

K. Németh András–Ódor János Gábor: A középkori Tolna megye keresztény emlékei

Az apátsági templomot díszítette több, a váll kővel egykorú oszlopfő is, amelyek közül négy maradt fenn. A hasonló nagyságú, csupán két-három oldalukon díszített faragványok mindegyikén más-más, jellemző motívumkincs palmettás, leveles, illetve szalagfonatos fedezhető fel. A sírkőtől jobbra elhelyezett ún. palmettás fejezeten (I. tábla 1.) két sorban keretes körháló fut végig, benne ötujjú palmetták, a körök közeiben pedig keresztek láthatók. A másik oszlopfőt levelekkel és indákkal, (I. tábla 3.) a harmadik és negyediket pedig egymásba fonódó szalagfonatokkal díszítették. Néhány jelentősebb egyházi épület esetében a művészettörténeti kutatások alapján igazolható a 12. századi építés, illetve átépítés. E korszakból a szekszárdi apátság építkezéseit egy emberalakos töredék (I. tábla 1.), egy oroszlánfő-töredék, (II. tábla 3.) egy kapubéllet falsarkának két töredéke tárja elénk, valamint egy párkánytöredék Cikó-Széplakról (I. tábla 6.). A dunaföldvári bencés apátság 12. századi épületeiből mindössze néhány szórvány kőemlék maradt fenn. A galéria bal oldali feljárója alatti vitrinben látható ezek közül egy oszlopfő, amely sárkányra emlékeztető képzeletbeli állatot jelenít meg (I. tábla 2.). A templomokban használt felszerelési és liturgikus tárgyak többnyire a földben vészelték át az utóbbi évszázadokat. Bár előkerülésük véletlenszerű, mégis jelezhetik egy-egy templom rangosabb voltát. Kiváló példa erre a már említett Ete mezőváros egyháza, amelynek feltárásakor előkerült egy háromkaréjos szárakban végződő, öntött bronz korpusszal felszerelt, kora gótikus körmeneti- és egy kisebb kereszt (III. tábla 1-2.), egy csengő, továbbá több, gótikus könyweret. A 12-13. század fordulójáról származó, vésett díszítésű kézmosótálra Dombóvár határában bukkantak (III. tábla 3.), vélhetőleg az ábrahámi ciszterci apátság felszereléséhez tartozott. Tengelicről került múzeumba egy 13. századi, koronás, aranyozott bronz korpusz (III. tábla 6.), amelyet állítólag bronz kereszttel együtt találtak. Valószínűleg szintén kereszthez tartozhatott egy limoges-i típusú, zománccal díszített, töredékes szentalak (IV. tábla 1.), valamint egy Kölesdről származó korong (IV. tábla 2.). Az ozorai vár feltárása során látott napvilágot egy a 12. század második felére keltezhető, három oroszlánkaromban végződő áttört, gyertyatartótalp (II. tábla 4.). A sárpilisi bronz oroszlánfigura (III. tábla 4.), gyertyatartó fogantyúját díszítő templomi tárgy lehetett. Ozorán került elő egy mandula alakú pecsétnyomó, amelyet a helyi ferences kolostorban használhattak. Nem templomi célra készült ugyan, egyházi vonatkozása miatt mégis itt kerül bemutatásra egy 11-12. századi, egyenlő szárú kereszt kőből faragott öntőformája Szekszárdról (II. tábla 5.). Az áldozáshoz használt középkori kelyhek közül itt mindössze egyetlen példánynak a középső töredékét, egy ún. nodus-t mutatunk be (III. tábla 5.). A színarany töredék egy Kölesden talált, és a találók által darabokra fűrészelt kehelyből származik.