Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Balázs Kovács Sándor–Glósz József: Újjáépítés és konszolidáció

Újjáépít konszolidáció Egy korszak lezárul A 19. század közepére Tolna megye ledolgozta történelmi hátrányát, népessége, település- és társadalomszerkezete, gazdaságának fejlettsége összhangba került az ország szerencsésebb térségeivel, s ez egyszersmind azt is jelentette, hogy itt is megértek a polgári átalakulás feltételei. Tolna megye nemesi politikusai, köztük az országosan is ismert Csapó Dániel és Bezerédj István, nem csupán a korszerűbb gazdálkodás úttörőiként játszottak szerepet, hanem a reformpolitika formálásában és érvényesítéséért vívott megyei és országgyűlési küzdelmekben is. A kubinszky és pecsovics párti csatározások keltette látszat dacára Tolna megye politikai hangadói a megye viszonylagos fejlettségének, gazdagságának, világra nyitottságának köszönhetően a konzervatív, illetve a liberális tábor mérsékeltjeihez tartoztak, s ez a szélsőségeket kerülő, középre tartó politika jellemezte a megyét a forradalom és a szabadságharc folyamán is. Amikor tíz nappal a pesti forradalom után tízezres tömeg jelenlétében Szekszárdon is bekövetkezett a történelmi fordulat, nem az eddig ellenzékben lévő liberálisok vették át a hatalmat, hanem közel egy éven át a két irányzat koalíciója kormányozta a megyét. A reformer főispán Sztankovánszky Imre és a konzervatív alispán Augusz Antal párosa okkal volt óvatos. Egyrészt le kellett hűteni a jobbágyfelszabadító törvényekkel elégedetlen, lázongó parasztok várakozásait, másrészt kerülni minden olyan lépést, amely a nemzetiségi zavargásoknak a megyére való átterjedéséhez vezethettek volna. A helyzet a magyar kormány és a birodalmi vezetés szakítása után válhatott volna kritikussá, ám a megye népességének mintegy harmadát kitevő németség lojálisnak bizonyult új hazájához, s fegyelmezetten tett eleget honvédelmi kötelezettségének. Magyar nemzetőrök