Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Balázs Kovács Sándor–Glósz József: Újjáépítés és konszolidáció

Ujj és és konszolidáció A sárközi viselethez a női öltözetek anyagát külföldről hozatták. A 19. század második felében a maguk szőtte bíbor (bodorvászon), fekete, piros, zöld gyapjúfonallal és fémlemezecskékkel, islóggal hímzett vagy gabóca csipkebetétes inget hordtak, melyet könyök felett kötöttek meg. Két sor selyemszalagos szövet, kasmír vagy bársony szoknyát hordtak. Ez alatt legalul bodorvászonból készített pöndőt (pendely) viseltek, a kettő középedig két, három, négy, sőt több fodros rokolyát is felvettek. Maguk elé hétköznap sima vászon kékfestő kötőt, ünnepre selyem- és bársonykötőt kötöttek. Az utóbbiakat nagy lapos ráncokba szedték, fodrokkal, gyöngyökkel, szalagokkal, arany-ezüst sújtassál, szélét színes selyem rostkötéssel ékesítették. Vállukon át három vagy négy selyem, szalagos és rojtos (régebben posztó), háromszögre hajtott vállkendőt, hármas vagy négyes kendőt terítettek magukra. Sárközi ház rekonstrukció A második helyiség, a konyha, eredetileg egyrészes volt és a tető nádjáig nyitott. Az udvari bejárattal szembeeső belső sarkában volt a kemence, rajta edények: vasháromláb, vaslábas, halsütő rostély és rézüst. A konyhát később a mestergerenda választotta ketté. A mestergerenda mellett a fazekason (polcon) pedig főzőedények sorakoztak. A konyha a sütés-főzés sokféle eszközének és nyersanyagának tároló helye. A kemence tetején kormos fazekak, cserépedények, tepsi, teknő, száradni behozott nyers tüzelő zsúfolódott. Mellette a vizeskorsókat, a tejes fazekakat, oldalához támasztva a sütés-főzés eszközeit (szénvonó, sütőlapát stb.) tartották. 100