Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Torma István: Wosinsky Mór bronzkori és vaskori kutatásai

^97«^ eredmények fűződnek a nevéhez. Kora tudományos álláspontjának megfelelően úgy vélte, hogy megyénk is az eraviscus törzs szállásterületéhez tartozott, ahol a hercuniates törzsbeliekkel együtt laktak. A későbbi kutatások eredményeként ma már egyetértés van abban, hogy Buda környéke és a Mezőföld északi fele tartozott az eraviscusokhoz. Tolna és Somogy megyét több-kevesebb határozottsággal ma már a hercuniates törzshöz sorolják. A feltűnően nagy mennyiségben előkerülő kelta érmek és egyéb leletek alapján felismerte, hogy Regölyben volt a Tolna megyei kelták központja, amit az itt napvilágot látott pénzöntő minta is bizonyít. (13. kép) A 19. század végén az elképesztő leletgazdagságra valóságos kincskereső ipar épült. A Regölyből származó érmek, borostyángyöngyök, bronzékszerek és egyéb tárgyak műkereskedők közvetítésével elárasztották a Magyar Nemzeti Múzeumon kívül például a berlini múzeumot is. Érdekes módon Wosinsky Mór lényegében megelégedett a leletek számbavételével; csak kisebb önálló kutatást folytatott a regölyi aranykincs helyszínén. Sajnos a regölyi Sánc területén azóta sem folyt a lelőhely jelentőségéhez illő feltárás. Annál többet tett a kelta temetők feltárása területén. Több temetőből (Borjádpuszta, Bölcske, Sióagárd-Leányvár, Szekszárd-Jajdomb, Tevel, Udvari stb.) szerzett leleteket, egy részüknél kisebb leletmentő feltárást is végzett. A hiteles megfigyelés nélkül előkerült leletek jó része — összehajlított vaskard, kardkötő lánc, vaslándzsa, bronzfibulák, karperecek, edények stb. (Alsópél, Apar, Dunaföldvár, Hangospuszta, Kölesd, Nagykajdacs, Rácegres, Tengőd stb.) — szintén minden bi13. kép: Kelta éremöntőminta és érmek Regölyből. (Wosimkj 1896. II. 537. oldalról és a CXXV. tábláról készített válogatás.)