Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Torma István: Wosinsky Mór bronzkori és vaskori kutatásai

«%» 90 s^> <í. A-é/»; A rácegresi bronzlelet. (Wosinsky 1896. I. CXV. tábla.) mészbetétes edények művelődése északi, illetve déli csoportja elnevezés. (5. kép) Helyesen mutat rá, hogy az előbbi behatolt az utóbbi területére. Példaként említhetjük meg, hogy az általa feltárt kölesdi telepen a déli csoporthoz tartozó széles mészbetétsávos díszítésű töredékek mellett nagy számban jelen vannak a vékony vonalakból és köröcskékből álló mintákkal ellátott északi típusok is. Ugyancsak helyesen állapította meg, hogy az aldunai leletek (mai szóhasználattal Szeremle-Dubovac-Cárna kultúra) a Dunántúl felső részével mutatnak rokonságot. A a A középső bronzkor végső szakaszát az úgynevezett koszideri horizont ideje jelenti. A kezdetben bronz kincsleletekből ismertté vált időszak egyik kiemelkedő együttesét mélyszántáskor a ma Sárszentlőrinchez tartozó Rácegres pusztán találták. Két karvédő tekercs, három díszített karperec, két korongos fejű, sarlós szárú tű és hat tövises, korong alakú csüngő tartozott a lelethez. (6. kép) A bronzoktól északra szintén mélyszántáskor egy edényleletet is találtak. Ennek bordadíszes urnája már a késő bronzkori halomsíros kultúra hagyatéka. A késő bronzkor második felét a Dunántúlon a Közép-Európa nyugati felében elterjedt urnamezős kultúra töltötte ki. Az ausztriai hallstatti lelőhely ismeretében Wosinsky Mór elkülönítette a bronzkor végső szakaszát, habár a mészbetétes edényeket és a hallstatti jellegű tárgyakat készítőket egy népnek tekintette. A lengyeli sáncban végzett feltárásain az úkőkori telepen és