Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Gaál Attila: Wosinsky Mór, Tolna Vármegye Museumának megálmodója és létrehozója

•^8^ lengyel nemesség viszálykodására, a mi Lengyelország pusztulását okozta, s avval érvelt, hogy a nemesség Magyarországon is jogcímet szolgáltat a könnyelmű, dologtalan életmódra'

2

'. K:zA szerette volna, hogy nagyobbik fia az ő nyomdokain járva, ugyancsak az orvosi hivatást válassza, ám ebben a kérdésben a szülők elképzelése nem volt azonos. Középiskolai tanulmányait Wosinsky Kalocsán végezte, majd a gimnázium hatodik osztálya után, — édesanyja régi vágyának megfelelően — a pécsi papnevelde hallgatója lett. Diákéveinek időszakáról kevés ismerettel rendelkezünk ugyan, de áttételesen, — elsősorban Kápolnás Mária fényképelemzései nyomán — arra következtethetünk, hogy közkedvelt volt diáktársai körében, s később jól érzékelhető erős egyénisége, már ekkor kialakulhatott. Szemináriumi tanulmányai idején főként az irodalom és az idegen nyelvek iránt mutatott nagy fogékonyságot; megtanult németül és franciául, s e nyelvek birtokában műfordítások készítésével is kísérletezett. Semmi sem utal ugyanakkor arra, hogy különösebben érdeklődött volna a történelem iránt, sőt még korábbi szenvedélyével, a gimnáziumban elkezdett régipénz gyűjtéssel is felhagyott. 1877-ben Pécsett szentelték pappá, s ezzel elindult a fiatal papok számára megszabott úton, melynek első lépése kápláni kinevezése volt. Szerencsére, — és egyben az utókor nagy szerencséjére — rövid Gödrén (Baranya m.) eltöltött időszak után, a gróf Apponyi család kegyurasága alá tartozó tolnamegyei Aparra került káplánnak, ahol hamarosan felkeltette maga iránt a nagy műveltségű, hatalmas könyvtárral, abban egyedülálló hungarica gyűjteménnyel rendelkező tudós főúr, Apponyi Sándor gróf figyelmét. Az ő közbenjárásának köszönhetően a pécsi püspök 1881-ben Wosinskyt nevezte ki a Tolna megyei Lengyel község plébánosává. Itt a gróf messzeföldön híres könyvtárában lehetősége nyílott ismereteinek további bővítésére, az önművelésre. Érdeklődése is ekkor fordult a régészet felé. Elhatározta, hogy próbafeltárást végez a község határában lévő mesterséges magaslaton, melyet a környék lakossága „Törvksánc"-nak nevezett. Az első ásatás eredményeként csupán egy darab, — akkor még általa népvándorlás korinak tartott, — cserépdarab került napvilágra, de ezen az apró sikeren is fellelkesülve tovább folytatta a munkát. Megkülönböztette őt a sokszor csak kedvtelésből ásogató kortársaitól, — más falusi papoktól, intézőktől, tanítóktól stb. —, hogy munkája visszaigazolásaként igényelte a neves szakemberek véleményét. A leletekről és a folyó munkáról rendszeresen értesítette későbbi meghitt barátját Kammerer Ernőt, valamint Hampel Józsefet (a Nemzeti Múzeum „érem és régiségosztályának őrét'), és tanácsokat kért tőlük. Kammerer Wosinsky Mór felszentelésének idején. .. - HAUGH 1908,3-4.