Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Torma István: Wosinsky Mór bronzkori és vaskori kutatásai

Torma István Wosinsky Mór bronzkori és vaskori kutatásai Bronzkori és vaskori tevékenységének áttekintésekor arra törekszünk, hogy kutatásainak eredményeit a régészetben ma elfogadott nézetekkel, megállapításokkal összevetve mutassuk be. A lengyeli ásatások megkezdésének évében, 1882-ben alakult meg a Tolnavármegyei Régészeti Egyesület, amely azonban nem fejtett ki érdemi tevékenységet. A honfoglalás ezeréves évfordulójának közeledtével a törvényhatósági bizottság 1885-ben elhatározta a megye történetének megíratását. A feladat elvégzésére Kammerer Ernő történészt kérték fel, aki a honfoglalás kor utáni rész megírását vállalta. A „történelem előtti" időszak elkészítésével az ekkor még kevésbé ismert Wosinsky Mórt bízták meg. Megbízatása vállalásakor számított a Régészeti Egyesület segítségére. Csakhamar kiderült azonban, hogy egyedül kell dolgoznia. Már 1887-ben megfogalmazta egy újságcikkben: „... magamra maradtam sajnos a^on munkában, melyre nagy támogatás kilátásával vállalkoztam. Nem maradt tehát egyéb hátra, minthogy kö%ségről-kö%ségre, dűlőről-dűlőre barangolva egymagam kutassam át a megyét, hogy anyagot gyűjtsek a megye őskorának megírásához " 1 A kedvezőtlen körülmények nem szegték kedvét, éppen ellenkezőleg még céltudatosabb munkára serkentették, amit pedig egyáltalán nem végezhetett nyugodt körülmények között. A monográfia érdekében az alispáni hivatal támogatásával 1891-ben a régészeti lelőhelyekre vonatkozó kérdőpontokat küldött szét a megye valamennyi községébe. A lengyeli ásatások folytatása mellett, majd azt követően kiterjedt leletmentő és feltáró tevékenységet folytatott. Kutatásait továbbra is mecénása, gróf Apponyi Sándor támogatásával, közmunkások igénybe vételével és jelentős részben a Magyar Nemzeti Múzeum anyagi támogatásával végezte, utóbbi esetben a leletek az ország első múzeumának gyűjteményét gyarapították. A sort még 1884-ben a párját ritkító kurdi kora vaskori lelet nyitotta meg. 1889. és 1896. között minden évben beszámolt az Archaeologiai Értesítő hasábjain valamilyen általa megmentett vagy feltárt jelentős őskori, népvándorlás kori vagy honfoglalás kori leletről. Nemcsak a bronzkorra vonatkozik, de itt is meg kell jegyezni, hogy a nagy számú régészeti lelet napvilágra kerülését az a körülmény idézte elő, hogy a megye szőlőit kipusztító filoxéra járvány után új szőlőfajok kiterjedt telepítésébe kezdtek, amelyekhez a talajt a korábbiaknál mélyebben át kellett forgatni. Ugyancsak erre a korszakra esik a mélyebben szántó ekék elterjedése és korábban legelőnek használt területek feltörése. A rigolírozásnak nevezett forgatás és egyéb földmunka során számtalan régészeti lelet került elő, ezeknek nagy része azonban az érdeklődés hiányában elkallódott. Jellemző példa, hogy 1892-ben még Lengyel határában is úgy dúltak fel egy római kori temetőt, hogy Wosinsky Mór csak véletlenül, egy évvel később szerzett tudomást a leletekről. Megjegyzendő azonban, hogy a rigolírozás nem az Apponyi uradalom A kötet más helyén már megtettük, de itt is meg kell jegyeznünk, hogy Wosinsky élete nagy eseményeinek, kiemelkedő müveinek ismertetése csaknem minden előadásban, így azok írott változataiban is újra meg újra előkerül. Nem kivétel ez alól a monográfia nagy munkájával kapcsolatos, és más idézetek közlése sem. (Szerk.)