Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Zalai-Gaál István: A praehistoricus korszak rideg köde (Wosinsky Mór neolitkutatásainak mai aktualitásai)

említettük. Két sír (12, 139) emelkedik ki a többi közül kő fej sze-kőbaltasilex eszközkombinációjával, s a kőbuzogányos temetkezések közül a 126.-ban kőbalta és hasított kőeszköz is volt. Ha a leggazdagabb összetételű leletkombinációkat tartalmazó objektumokat vizsgáljuk akkor az eszköz- és ékszerleletekben megnyilvánuló nagy változatosság tűnik szembe. Valamennyiben csak edényeket találunk a sírmellékletek között. Három halotthoz mellékeltek kőbuzogányt, a köztük megnyilvánuló rangsor a többi eszközlelet alapján mutatkozik meg: a 113. csontváznál kőbuzogány-kőbalta-silex-agyarkés-csontár, a feltehetően mellette vagy közelében eltemetett 114.nél pedig buzogány-kőbalta-silexeszköz fordult elő, míg a 129. sírban már csak hasított kőeszköz volt a kőbuzogány társaságában. A nyolc kőfejszés temetkezés közül kettő (101, 146) tartalmazott kőfejsze-kőbalta-hasított kőeszköz-csonteszköz együttest, s 3-3 sírban volt kőfejsze-kőbalta-hasított kőeszköz (24, 111, 129a), illetve ugyanez a kombináció hasított kőeszközök nélkül (7a, 22, 85). A H-leletcsoportban tovább bonyolítja a helyzetet az ékszer/viseleti tárgyak megoszlása, amennyiben öt-öt halottnak volt csak kagylógyöngy ékszere, illetve kagyló- és rézgyöngy együttese, kettőnek (85, 99) Spondylus karkötőből, réz- és kagylógyöngyökből álló ékszerkombinációja. A 22. sír átfúrt állatfog csüngő és kagylógyöngy, a 129. ellenben agyarlemez csüngőjével tűnik ki a többi közül. Az eszközmellékletekkel legkiemelkedőbb temetkezések nem azonosak az ékszerekben leggazdagabbakkal: a 129. sírban a kőbuzogány agyarlemez társaságában fordult elő, de a többi buzogányos temetkezésben csak kagylóékszereket találtak. A lengyeli sánc első sírcsoportjában eltemetett személyek közötti hierarchia vagy „rangsor" összefoglalóan a következőképpen határozható meg: A „leggazdagabb" csoportot — egyedülálló jelenségként a lengyeli kultúrában - 14 sír képviseli a temetőben, térkép híján azonban a köztük lévő összefüggések és a csoportképződés kérdéseinek elemzési lehetőségei erősen behatároltak. Az eltemetett populáción belül a 113. sírban eltemetett személyt tartjuk a „legrangosabbnak", akihez kőbuzogányt mellékeltek kőbaltával, agyarkéssel, hasított kőeszközzel, csonttárggyal, kagylógyönggyel és 4 edénnyel. A 4. és 129. sírba a kőbuzogányon kívül csak hasított kőeszköz és kerámia, az utóbbiba meg egy agyarcsüngő került még, a kőbalta már hiányzott ezekből. További nyolc sír tartalmazott kőfejszét, kőbaltát hasított kőeszközt: a 100. sírban csontár, rezes kagylógyöngyök voltak két edénnyel, akárcsak a 146. sírban; a 101. temetkezés leletkombinációjából a rézgyöngyök hiányoznak, az edények száma 3; kőfejsze-kőbalta-hasított kőeszköz kombináció található egy kerámiával a 12. temetkezésben, s ugyanez a kombináció kagylógyöngyökkel együtt jellemzi a 24., 111. és 129a. sírokat is, mindegyikben egy-egy, a 111.ben ellenben 5 edénnyel. Ugyancsak a legkiemelkedőbb csoportot képviseli a 85. temetkezés kőfejszével, hasított kőeszközzel, Spondyluskarkötővel, réz- és kagylógyöngyökkel, két edénnyel és a 34a. sír, melyben ékszerleletek nem voltak, de csonteszközöket tartalmazott. Megemlítendő a 34.a sírban eltemetett személy, akihez agancsfejszét mellékeltek kőbaltával, hasított kőeszközzel és egy edénnyel és a 147. sír kőfejszével, hasított kőeszközökkel, csontárral, réz- és kagylógyöngyökkel. Feltűnik, hogy ebbe a tizenhárom, eszközleleteivel legkiemelkedőbb temetkezésbe csak nagyon kis számban mellékeltek kerámiát, általában egy-két edény volt bennük, s csak egy esetben fordult