Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Zalai-Gaál István: A praehistoricus korszak rideg köde (Wosinsky Mór neolitkutatásainak mai aktualitásai)

*y 56 s?» 8. kép: Lengyeli sánc: Az 1982-1983-ban feltárt neolitikus edényégető kemence maradványai. 9. kép: Lengyeli sánc: Az 1982-1983-ban feltárt neolitikus edényégető kemence omladéka. főként a finomkerámia esetében — ennél jóval magasabb lehetett, mivel a kiégetés után felvitt festékanyag gyakran elpusztult az elmúlt évezredek során, a korábbi ásatásokon előkerült kerámiák nagy részéről a mosás és restaurálás után tűnt el a festék.

95 Jó példa erre az is, hogy a lengyeli sánc temetőiben talált és megmaradt edények közül csupán két példány oldalfalán figyelhetők meg a vörös festés nyomai. A legtöbb esetben a kerámia egész felszínét befestették, a mintákban felvitt festés ennél ritkább. Sok esetben az edény belsejét vagy csak belső peremszélét is festették. Wosinsky szinte minden festett motívumot megemlít, mely a lengyeli kultúra dél-dunántúli kerámiáján megtalálható: ft

A díszítési motívumokat illetőleg kizárólagosan csak decorativnek mondható e festés s a természeti tárgyakat vagy élő lényeket utánzó elem teljesen hiányaik azokon. A díszítési alakok a következők: párhuzamosan körülfutó szalagok; derékszög alatt találkozó vonalak; kezdetleges mdanderek; leggyakoribbak azonban a spirálisok és pedig a fekvő S alakban tejedő spirálisok...; gyakran az egész edényt Az adatbázisunkba felvett, illetve a publikációkból is ismert dél-dunántúli sírkerámia 59,3%-án (537) találunk különféle plasztikus nyúlványokat („bütyökdíszítést") és az esetek 36,9%-ában (332) ismerünk adatokat az edényfestésre. A vörös szín alkalmazása a legáltalánosabb, a vörössel kombinált fehér festett mintázat mindössze két, a vörös-sárga festés csupán egy edényen ismert. A festett edények száma — ZALAI-GAÁL 2001a, 262; 2004.