Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Gaál Attila: Wosinsky Mór, Tolna Vármegye Museumának megálmodója és létrehozója

•^ 24 SP» .4 /na/ épület alaprajzához hasonló terv. 29 rajz. A telket Szekszárd képviselőtestülete ingyenesen biztosította, tekintettel arra, hogy: „$%eg%árt község melynek területén a múzeumépület létesítése terveztetik, e% által jelentékeny előnyben részesül". A tervek elkészítésére a budapesti milleniumi építkezések két neves építésze, Schickendanz és Herzog kaptak megbízatást azzal a meghagyással, hogy az épület tágas legyen, és minél több termet foglaljon magába. A Tolna megyei Levéltár gyűjteményében őriz egy Wosinsky által készített ceruzavázlatot, mely azonban szinte semmiben sem hasonlít a végül is megvalósult múzeumépülethez. Egy csak másolatban fennmaradt tervrajz azonban igen hasonló jelenlegi épületünkhöz, s már ennek alapján is szembetűnő, hogy mennyire csak múzeumnak épült. Más megyék általában úgynevezett kultúrpalotákat terveztek és építettek, melyekben más létesítmények mellett többek között a. múzeumnak is jutott hely. Tolna megyében viszont — és ez nyilvánvalóan adódik abból, hogy az egész kezdeményezés és szervezés Wosinsky nevéhez köthető — még az eredetileg indokként szereplő megyei levéltár elhelyezésére is csupán egy termet használtak fel, míg múzeum céljára az épület 11 terme szolgált. Ezek osztályonkénti megoszlása a következő volt: A rövid egy év alatt felépült múzeumban öt földszinti terem a régiségtárat foglalta magába. Az emelet hat terme közül háromban néprajzi, kettőben iparművészeti tárgyakat helyeztek el, egyben pedig a könyvtárat és az ún. „művészeti tárgyakat" (szobrokat, képeket stb.). A földszint keleti oldaltermébe került a vármegyei levéltár iratanyaga, míg a nyugati szárny a múzeumőri lakás és irodák számára biztosított helyet. A lakás alatti alagsorban voltak a konyhahelységek és a múzeumi szolga lakása. A termek berendezéséhez a párizsi világkiállítás lebontott tárlóit és szekrényeit sikerült megszerezni, melyek lehetővé tették a nagyszámú tárgy raktárszerű kiállítását. Wosinsky így vallott erről az időszakról és erről a munkáról: Mészáros Gyula az 1847-es, sajnos elhalt múzeumszervezési kísérlet produktumának tartja ezt az alaprajzot: „Nem önálló múzeumépület terveként ugyan, hanem egy a jelenlegi múzeumpalota alakjához hasonló épülettömb egyik, szárnyaként, mely a mai Várkörtől északra eső telken épült volna fel. " MÉSZÁROS 1966a. 3. - Munkájában sajnos nem hivatkozik ezen adat forrására.