Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Gaál Attila: Wosinsky Mór, Tolna Vármegye Museumának megálmodója és létrehozója

<^22 s?» semmi más, és semmi ellenszenv vagy irigység hanem érdemeid lelkes méltánylása. Az építés dolgát oly alapon aminőt culturalapból veendő amortizationalis kölcsön segélyével megbeszéltünk, meg fogjuk csinálni. Széchenyivel, Perczellel, Bodával, Kovács S. Endrével, sok mással megbeszéltem. Simoncsicscsal is. Bizpm benne ők is fogjak capacitálni, de nélkülük is megcsináljuk. Hozd tisztába édes Móriczpm a telek kérdését és küldj nekem arról egy vázlatrajzot. Tervről, költségvetésről, melyet az árak tekintetében szakembereid felül fognak vizsgálni, fogok gondoskodni. E kettős reális basison meginditjuk az actiot a culturalap-kölcsön iránt és meglásd, sikerre visszük és a jövő tavaszon kezdjük a% épi test. A szükségleten is gondolkozzál kérlek, talán magas földszinti nagyobb épület is megtenné üveggel födött udvarral, 8-10 terem- és szobával, szolga lakással, administrationalis helyiségekkel. Terve a teleknek és építési programm kell az épület tervezésére. Ami a megnyitás ünnepélyét illeti, igazad van, a czél érdekében azt parádéssá kell tenni. Fraknói csak május 2-ik felében jön meg, őt meg kell várni. A ministerrel szóltam, végleg a főispánnak kell meghívnia, a főispánnal is beszéltem, mondta legközelebb bejő hozycátok, akkor végleg megállapodtok s azt közji akkor jő ide a meghívást effectuálni. Díszes publicumot szedünk össze, ölel szeretettel öreg barátod Ernő. Bpest,20.IV. 1899.

,£6 Nem érte tehát váratlanul az érintetteket amikor nem sokkal később a gimnázium igazgatója egy múzeumbizottsági ülésen bejelentette igényét a történeti osztályt képező tanteremre és az iskola nevében kérte, hog}

7 a múzeum 1899. augusztus 20-ig abból költözzön ki. A nyitás után alig egy hónappal ezzel komoly gondot okozott ugyan a múzeum vezetőségének, de ezek már egészen más jellegű gondok voltak, mint a korábbi évek problémái. A tisztviselőkkel ellátott, hivatalosan megnyitott — úgymond működési engedéllyel is rendelkező — múzeum immáron legális intézményként működött, s a vármegyének most már valóban hozzá kellett látnia vállalt kötelezettsége teljesítéséhez; az önálló múzeum felépítéséhez. A törvényhatósági bizottság rövidesen határozatot hozott egy, az alispán vezetése alatt álló hat tagú bizottság kiküldéséről. Ennek feladata volt, hogy dolgozzon ki részletes javaslatot a múzeumépület tervezésére, költségeire és e költségek fedezésére vonatkozóan. A megye számára létező egyetlen megoldásnak az állami segítség látszott. Ehhez azonban megfelelő indoklás is szükséges volt. A múzeumépület ügyét ezért összekötötték a levéltár kérdésével. A közoktatásügyi miniszterhez, majd a belügyminiszterhez vezetett megyei küldöttség a következő indoklással adta elő kérelmét: ,^4mennyiben a megye állami támogatással megfelelő nagyságú múzeumot tudna építeni, abban elhelyezhető lenne a megyei levéltárban összezsúfolt, nehezen kezelhető iratanyag egy része is. Ezj^el azután végleg szükségtelenné válna a megyeháza épületének költséges és bizonytalan kimenetelű átalakítása. A létrehozandó épület így egyszerre szolgálna országos jelentőségű közművelődési és szorosabban vett megyei érdekeket. ' Támogatását mindkét miniszter megígérte, s rövid időn belül megérkezett hivatalos válaszuk is, mely szerint a belügyminiszter 60 000 koronát, a közoktatásügyi miniszter pedig 56 000 Itt természetesen még a gimnáziumi megnyitót említi Kammerer. WMMM. Történeti Gyűjtemény. Ltsz.: 67.143.44. HAUGH 1902. 11-12.