Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Balázs Kovács Sándor: Wosinsky Mór néprajzi gyűjtő és feldolgozó tevékenysége

«^ 163 s?» hangrögzítéses gyűjtést is elsősorban a Sárközben — Decsen, Öcsényben, Alsónyéken, Bátán, Ozsákon és az ugyancsak közeli Bogyiszlón — szervezték meg. A furcsa gépezetet ezekben a falvakban is ugyanolyan bizalmatlanul fogadták, mint Vikár erdélyi vagy somogyi énekesei: „Midőn Öcsényben a községházán csúfolt teremben reprodukáltam egy őcsényi énekes hangját a% egés^ tanács álla leesett, s szótlanul néktek bámulva egymás szemébe. Bátán tisztán kivehettem hallgatóim sugdosásából a% „ördög masina" szavait. Egyik ó^sáki énekesemet, hallva saját hangját, olyan remegés fogta el, hogy jó sokára sikerült csak félelmét csillapítanom. '

A9 Mindezt látva derűsen jegyzi meg, mégis szerencse, hogy nem vitték a gépet az ázsiai útra, mert isten tudja mi érte volna őket Boccharában, mint ördöngösöket. A készülék elvéről mit sem tudó énekesek ilyen megnyilvánulásain nem lehet csodálkozni, hisz maga Wosinsky is bevallotta, hogy amikor az első próbafelvételt visszajátszva meghallotta saját hangját, olyan sajátos érzés kerítette hatalmába, mintha tökéletes hasonmásával találkozott volna. A tekerődzőfátyol két végének díszei; a „ bíborvégek". a

K. egészféfinép halászott, ami az állattenyésztés mellett ó'sfoglalko^ás volt ennek a vidéknek. így azfán ritkán volt otthon a férfinép, mely egész idejét szabadban töltötte és magával vitte a fiugyereket is csónakba, istállóba. A kis leányok pedig otthon maradtak az anyjuknál, akiknek, minthogy földművelés még abban a% időben nem volt, sok dolguk nem akadt a ház körül és így időtöltésből kézimunkákra kaptak. Hiszen már terníészetszerűleg maguknak kellett elkészíteniük minden öltözékétfonni és szpni a nyers anyagot, kikészjteniök és végül díszfteniök. Innét ered a sárközi hímzés, csipke, díszes fő kötők, szalagmunka, szóval mindaz, amit női kézimunkának nevezünk. Eza magyarázata annak, miért nem foglalkozik épp itten mindkét nem háziiparral, mint más vidéken. Következménye ennek pedig hogy a nők szépérzéke csodálatosan fejlődött.. .Mi volna tehát meglepő azpn, hogy a kis leányok öröklik anyjuktól azok érzékét finomságok és szín és fonna harmóniája iránt. Minden, amit a nő visel, díszes és így természetes, hogy igen korán felébred érzékük díszítő rajz iránt es a m

JK. elrendezésében határozott stílusérzék mutatkozik. A tarka ruha is kedves a gyermeknek és már korán hozzászoktatja ahhoz, b°gy élénk színeket is ízlésesen hozzanak össze. Innét van az, hogy a kis lányok, akik mindig a tarka ruhát látják, inkább vonzódnak a figurális rajzfelé, valamint stilizált és megkötöttformákhozfs nem törődnek a természettel magával, melyre semmi sem hívja fel különösen figyelmüket." — A Ház. Művészet folyóirat. 1910. 85-106. 48 Ocsényi leányok — Szél Judit, Varga Éva, Tóthpál Sára —1902-ben írt kéziratos nótás könyveiből közöl részleteket, főleg azokat a népdalokat, melyeket Wosinsky nem tartott közlésre érdemesnek. Jeges a sudarfa nehéz vizet merni, Ösmeretlen legént nehéz megölelni, Ölelni akarom nem hajlik a karom, Csókolni akarom nem az én angyalom. - BOCSKÁR- KOVÁCH 1918. 106-107. Gyöngyvirággal virágzik a temető, Engem temessenek oda legelő'. Engem előbb, utánam a babámat, Hogy ne tartson több szeretőt magának. - KOVÁCH 1926. 46. 4

" WOSINSKY 1902b. 55., GAÁL 1979. 61.