Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)
Gaál Attila: Wosinsky Mór, Tolna Vármegye Museumának megálmodója és létrehozója
-V 1 13 000 forint állott rendelkezésre. Egyszerűbbnek vélték azonban azt a megoldást, hegy ne évenként osszák szét az összeget, hanem akkora kölcsönt vegyenek fel, melynek kamatait a 13 000 forint fedezni tudja. Az így 268 000 forintot kitevő kölcsönből mind a három iskola úgynevezett „egys^ersmindenkorra s^óló alaptőkét" kaphat. A fennmaradó részről azonban — amely a magyar nyelv terjesztését szolgálná — úgy határoztak, hogy nem szolgáltatják ki tőkeként, hanem abból kulturális alapot létesítenek, melynek azonban csak kamatai lesznek felhasználhatók. Wosinsky a jegyzőkönyvi másolatban színes ceruzával vastagon aláhúzott minden olyan szövegrészt, amely a kulturális célokra fordítható összegekről szólt. Valószínűleg felkeltette érdeklődését annak a lehetősége, hogy a millenniumi lelkesedést kihasználva, a tervbe vett nagy beruházások sorába esetleg egy múzeumépítés is bekerülhet. Tervét először Apponyi Sándorral beszélte meg, majd miután a gróf biztosította támogatásáról, a törvényhatósági bizottság 1895. március 29-i rendes közgyűlésén a következő előterjesztést tette: „Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Tolnamegye követésre méltó s%ép példával járt elöl, midőn múltjának emlékei iránt lelkesedve a vármegye történetének megírását határolta el. E nagyszabású munkában írás- és képekben oly nagy történelmi kincs gyűjtetett egybe, a minővel az ország egyetlen megyéje sem rendelkezik. Ha e% a műkincs most mind együtt volna, akkor az ország leggazdagabb provinciális Museumával bírnánk. De megyei Museum hiányában a megbecsülhetetlen kincs ezerfelé forgácsolódott. Télmunkát végez csa & a vármegye, történetének megírásával, ha okulva az eddigi mulasztás okozta veszteségen legalább a jövőben nem óvja meg egy vármegyei Museum alakításával emlékeit. A magyar nemzet ezredéves múltja emlékének megünneplésére nemes versenyre keltek az országban testületek épp úgy mint egyesek. E nemes versenyben nem csekély részt kért magának Tolna vármegye is. A szegződi főgymnasium, a cultur alap, a vármegye történetének nagy munkája, a kibővített kórház a szülészeti képezde, a Garay-szpbor, mindmegannyi millenáris alkotások lesznek. Mindezeket még egy vármegyei Museum alakításával kérném megtoldani. E czélnak megvalósítására odaajándékozom körülbelül 5000 ezer darabból álló régiséggyűjteményemet, s gróf Apponyi Sándor nevében bejelentem: - hogy ő is itt helyezi el nagy hírnevű lengyeli museumát, ha a vármegye e gyűjtemény megőrzése - és gondozására vonatkozólag kellő garanciát vállal. Azpn kéréssel fordulok tehát Tolnavármegye tekintetes törvényhatóságához; kegyeskedjék vármegyei Museum céljára egy jelenleg 3 szobát felölelő, de idővel megtoldható száraz világos helyiséget adni, s az ahhoz szükséges szekrényeket beszereztetni. Kiváló tisztelettel Szegzárdon, 1895. márczjus hó 2. WosmskyMór" 16 A bizottság megköszönte a felajánlásokat és határozatot hozott a vármegyei múzeum létesítéséről, megbízva a megye alispánját, hogy tegyen javaslatot a múzeum elhelyezésére. Egy szűk hónap elteltével már ezen konkrét javaslat alapján intézkedtek a felállítandó múzeum ügyében: Határozatot fogadtak el a vármegyeház kertjével szemben álló magtárépület múzeum 16 KÜLÖNNYOMAT 1895.
