Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)

Balázs Kovács Sándor: Wosinsky Mór néprajzi gyűjtő és feldolgozó tevékenysége

•^ 154 s?» A megnyitáskor 32709 darabból állt a gyűjtemény, s ebből - az év végi jelentés szerint — 1296 a néprajzi tárgy, amihez hozzá kellene számítanunk az ipari-iparművészeti-, illetve történeti gyűjteményekbe sorolt háziipari, kisipari termékeket és a céhemlékeket is, ezek darabszámáról azonban nem informálnak a források. A nagyobb szervezett gyűjtő utak azonban csak ezután kezdődtek, párhuzamosan azzal, hogy megkezdődött a végleges — a mai — múzeumépület tervezése és építése. 1900 végén már 1858 néprajzi tárgyat tartottak nyilván, s az éves gyarapodáshoz a múzeum munkatársainak egyéni gyűjtései mellett a (Jankó János, Bátky Zsigmond részvételével szervezett gyűjtőnaphoz hasonló

31

) közös akciók tetemesen hozzájárultak. Szeptember 16-án pl. Wosinsky, Haugh Béla és Kovách Aladár Alsónyéken volt egynapos közös gyűjtőúton, s ekkor 34 néprajzi tárgyat ajándékba kapott a múzeum, 169 darabot pedig megvásároltak. Az eredményes gyűjtésről beszámolva azt is megemlítették, hogy „a múzeum igazgatósága Tolna vármegye összes magyar községeibe terveziljen kirándulást. ' 2 Néprajzi tárgyak gyűjtéséhez Wosinsky azután is hozzájárult, hogy a néprajzi osztály gyarapításának feladatát 1900-tól átvette Kovách Aladár. Az 1905. évi jelentés szerint több ajándékozó (dr. Kammerer Ernő, Nagy István, Füzy Mihály) mellett Wosinsky Mór is adott a szekszárdi múzeumnak egy kostök dohányzacskót és egy bőrerszényt.

33 A dunántúli városok közül 1900-ban Szekszárdon őrizték a legnagyobb néprajzi gyűjteményt (1858 db). A háborúig (amikor mindenütt megtorpant a gyűjteménygyarapítás lendülete) néhány ezres, de legalább ezres darabszámú néprajzi gyűjteményeket hoztak össze Keszthelyen (1914:4293 db), Szombathelyen (1915:3860 db), Sümegen (1915:1467 db), Veszprémben (1915:1640 db), Pécsett (1915:1162 db) s a részletes leírásokból valószínűsíthetően Sopronban. Ekkortájt még alig jutottak túl az első sikeres gyűjtéseken a székesfehérváriak (1914:794 db), a komáromiak (1913:589 db), a mosonmagyaróváriak és az esztergomiak, Kaposvárott éppen a háborús években kezdett tájékozódni Gönczi Ferenc, Győrött, Zalaegerszegen és Nagykanizsán pedig nem is jött létre érdemleges néprajzi gyűjtemény. A szekszárdi múzeum mindazonáltal - a Wosinsky halála után mindinkább sűrűsödő nehézségek ellenére — a tízes évek közepén is a legnagyobb dunántúli néprajzi gyűjteménynek látszik (1914:4505 db).

34 A szükséges minisztériumi engedélyek beszerzése után az osztályok folyamatos feltöltéséig az 1897-ben átadott gimnázium második emeleti két termében helyezték el a már lassan két éve ládákba csomagolt muzeális tárgyakat. Jankó János szekszárdi látogatásáról vezetett naplójában részletesen ismerteti a múzeum első kiállítását és gyűjteményét. „Van a múzeumban külön magyar kézimunkaosztály a magyar motívumok jelhasználására, terjesztésére. S ebben a tekintetben igazán csudálatos buzgalmat fejt ki Wosinsky, annál jogosabban fájt neki, hogy a múzeum megnyitása alkalmával mindezt kutyába se vették s az egész, múzeummal 10 perc alatt zenekarukkal jöjjenek be a%ünnepély délutánján Szekszárdra, a mikor a gimnázium melletti téren bemutatják.. jellemzetes, eredeti viseleteket és táncunkat, s így az illusztris vendégeknek alkalmuk lesz, néprajzi tanulmányokra is. " — Tolnavármegve 1899. május 21. — A sárköziek táncáról fényképfelvétel is készült. 31 SZILÁGYI 1984. 276. 32 Tolnavármegye 1900. szeptember 23. "JELENTÉS 1906. 15. 34 SZILÁGYI 1990.4-6. »ZENTAI 1990.20-21.