Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)
Gaál Attila: Wosinsky Mór, Tolna Vármegye Museumának megálmodója és létrehozója
«^ 13 ^ nevéhez, s amely sajátos módon ugyan, de mégis csak elősegítette a múzeumalapítás ügyét. Ez a szintén nagy lelkesedéssel induló vállalkozás, a megye monográfiájának elkészíttetése volt: 1885. januárjában a törvényhatósági bizottság Péc^hy József tolnai prépost indítványára elhatározta, hogy a honfoglalás ezredéves évfordulójára megíratja a megye történetét." A szervezéssel megbízott monográfia bizottság Kammerer Ernőt kérte fel a mű megírására, aki azonban egyedül nem vállalkozhatott a hatalmas munka elvégzésére. 12 A „történelem előtti időszak", vagyis az írott forrásokkal nem rendelkező, úgynevezett „régészeti korok" feldolgozására ezért az őskor kutatásban akkor már országos hírnevű kutatót, - akkor éppen závodi plébános — Wosinsky Mór kérték fel, aki egyben ígéretet kapott arra, hogy adatgyűjtő munkájában segíteni fogja az imént említett kérészéletű Régészeti Egyesület. A megyeszékhelytől távol élő kutató, bízva az ígéretben, a felkérést elfogadta. Reményeiben azonban csalódnia kellett. Hiába kísérletezett ugyanis az életképtelen egyesület feltámasztásával, a remélt segítség elmaradt. Elkeseredetten írta egyik újságcikkében: „... magamra maradtam sajnos azpn munkával, melyre nagy támogatás kilátásával vállalkoztam. Nem maradt tehát egyéb hátra, minthogy kö%ségről-kö\ségre, dűlőről-dűlőre barangolva egymagam kutassam át a megyét, hogy anyagot gyűjtsek a megye őskorának megírásához ' ,^Adatok életrajzomhoz című, önéletrajzi írásában így emlékezett erre az időszakra: „.. .Midőn a Szentföldről haza tértem már kész „Praesenta" várt rám Patronusom részéről s a harmadik plébániára neveztettem ki 1887 őszén Aparra, hol azelőtt mint káplán működtem. Lengyeli sikerem óta most már az egész vármegyének lettem bolygó régésze, mindenütt ásattam, kutattam s az eredményeket irodalmilagfeldolgoztam. így jelent meg azután évek során át dolgozataimnak hosszú sorozata... " Magára maradva, mégis hallatlan energiával szervezte meg és végezte a szükséges gyűjtéseket. Valószínűleg tudatosan követte Nóvák Sándor példáját, amikor az alispáni hivatal segítségével kérdőíveket küldött szét a megye minden községébe. HAUGH 1908. 90. — Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a monográfia gondolata sem volt a megyében előzmények nélküli. A kiegyezés utáni időszakban - amikor a megyék egymással versengve íratták meg történetüket — az imént említett Nóvák Sándor vállalkozott e munka elvégzésére. 1874-ben — tehát ugyanabban az évben, amikor gyűjteménye egy részét felajánlotta — nyolcvannyolc kérdésből álló kérdőívet küldött szét a megye birtokosainak. Ennek bevezetőjéből kitűnik, hogy egy olyan nagy átfogó munka megírását tervezte, melyben egyaránt foglalkozott volna történeti, földrajzi, statisztikai, néprajzi, természetrajzi és gazdászati kérdésekkel. Valószínű azonban, hogy ez a túl nagyra tervezett munka meghaladta erejét. Semmi nem utal arra, hogy feldolgozása csak részben is elkészült volna. Összegyűjtött anyagának — ha volt ilyen, — ugyancsak nyoma veszett. - HAUGH 1908. 74. ~ Kämmerer Ernő 1856. november 7-én született a Tolna megyei, ma Iregszemcséhez tartozó Hékútpusztán. Jogászi diplomáját a budapesti egyetemen szerezte. A szakcsi, majd pincehelyi kerület országgyűlési képviselője, 1901-től a Szépművészeti Múzeum igazgatója. Történeti munkái közül talán legismertebb a Velits Antallal együtt készített és kadott Magyarországi török kincstári defterek (Budapest, 1886-1890.) c. kétkötetes műve. — Bővebben lásd: K. NÉMETH 2002. 275-305. 13 WOSINSKY 1887. 14 WOSINSKY 1905.4.
