Gaál Attila (szerk.): Wosinsky Mór „...a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós...” 1854-1907 (Szekszárd, 2005)
K. Németh András: Ami a megyemonográfiából kimaradt. Wosinsky Mór régészeti kérdőíveinek kiadatlan, középkoros vonatkozásai
A következőkben a fennmaradt, kéziratos kérdőívek azon részleteit közlöm, amelyek a leírások — vagy egyéb, itt nem idézett források — alapján középkori eredetű régiségekkel vag} 7 lelőhelyekkel foglalkoznak és amelyek a monográfia felső időhatára miatt nem kerültek bele a műbe. Természetesen nem lenne érdektelen a kérdőívek teljes szövegének kiadása sem, mert így megállapíthatóvá válna pl., hogy Wosinsky mely lelőhelyekről szerzett tudomást a helybeliektől s melyeket azonosította elsőként ő maga. A több mint 100 éve kéziratban heverő kérdőíves anyag Tolna megye középkori lelőhelyeinek gazdag tárházát nyújtja, elsősorban ismét csak templomokra és erődítményekre vonatkozóan. Egy részüket azóta (újra) felfedezte a kutatás, más részüket ugyanakkor máig sem azonosították korszerű módszerekkel. Közreadásukkal a megye lelőhely-kataszterét is gyarapíthatjuk, másrészt pedig az itt közölt lista a megye régészeti kutatásainak kezdeteiről, a lakosságnak a régészeti leletekhez való hozzáállásáról, felfogásáról szolgáltathat új adatokat. A kérdőívek kitöltői kapcsán néhány érdekes megfigyelést tehetünk: a koppányszántói ívet a faluban birtokos országgyűlési képviselő és történész, Wosinsky barátja, a régiségeket is gyűjtő Kammerer Ernő maga töltötte ki. Dunaföldvár adatait - külön lapon is folytatva — vagy személyesen Szelle Zsigmond járásbíró, amatőr régész írta vagy legalábbis az ő segítségével fogalmazták a helyiek, a három évvel később Szelle tollából, a város régészeti emlékeiről megjelent tanulmánnyal való összehasonlítás bizonysága alapján. A felsőnyéki űrlap írója mögött Kiss István r. k. kántortanítót sejtem, aki Wosinsky monográfiájában is többször előtűnik, az uzdi kérdőív pedig üres maradt volna, ha Pesthy Elek szolgabíró saját kezűleg rá nem vezeti egy középkori templomhelyen vadászat közben tett megfigyeléseit. A Wosinsky által 1891-ben a megye minden településére elküldött, 4 oldalas, nagy alakú kérdőív a következő kérdéseket tartalmazta: » község Kérdőpontok I. Melyek a község határában a dülő-nevek? II Találtattak-e a határban s melyik dűlőben régi porladozó edénytöredékek, tü^kődarabok, csiszolt kőeszközök, (melyeket a nép babonás colokra hasinál s „istennyila" rag)/ „lánczps meny kő" „Donnerkeil" nevedet alatt ismeretesek) bronz-, vastárgyak vagy egyéb régiségek? III Találtattak-e a határban emberi csontok vagy csontvázak? E% utóbbiak minő helyzetben (nyújtott, ülő, guggoló vagy öss%e%sugoritott helyzetben) és minő irányban feküdtek? voltak-e edények, vas-, bronz: vagy kőtárgyak mellette? TV. Találtattak-e a földben csoportosan elhelyezett s égetett csontdarabkákat tartalmazó edények, (urnatemetők)? V. Vannak-e a határban csoportosan található alacsony halmok vagy dombok (hullaégetési sirok)? VT. Vannak-e a környék hegyein vagy dombjain mesterséges bevágásokkal átalakított fólderőditmények, melyek gyakran „pogányvár", „apavár", „leányvár", „töröksáncz", „várfő" s más hasonló nevek alatt ismeretesek s az. azpkhoz vezető utak pedig „vaskapu" vagy „demir kapu" nevet viselnek? E% őskori fólderőditményeken minő régiségeket találtak eddig?
