Horler Miklós: A simontornyai vár (Szekszárd, 1987)

összesen hat kandallót sikerült rekonstruálni. Ezekből három eredeti helyén helyreállítható volt. Az ablak- és ajtókeret - töredékek többféle jellegű és minőségű változatban maradtak fenn. Az alaprajzilag és szerkezetileg egységes várkastély a korra jellemző módon két építőművészeti stílus: a gótika és reneszánsz egymás mellet élésének érdekes példája. Együtt jelennek meg gótikus és reneszánsz részletformák, pl. az északi szárny különböző stílusú keresztablakai a teljesen reneszánsz stílusban épült déli szárny öregtornyának gótikus kandallója, egyes durva mészkőből faragott reneszánsz nyíláskeretek sarkain a profilok gótizáló átmetsződése, az öregtorony évszámos feliratainak gótikus, illetve reneszánsz betűtípussal készült változatai, valamint a teljesen reneszánsz koncepció szerint készült rezidencia lovagtermének, zárterkélyének és kápolnájának késő gótikus boltozatrendszere. Mindezekből az elemekből egy sajátos szépségű, gótikus részletformákat is mutató, de egészében az itáliai reneszánsz levegőjét idéző késő középkori rezidencia alakult ki. Buzlay halála után özvegye, Podmaniczky Anna örökölte a várat, majd 1536-ban ő is meghalt és Zápolya János egyik híve kapta adományul. Az ő birtoklásának az 1545-ben bekövetkezett török megszállás vetett véget. A törökök Simontornyán A török hódoltság alatt Simontornya a budai vilajethez tartozó szandzsákság székhelye lett, melynek élén a bég állott. Simontornyát a török százötven éven át folyamatosan birtokában tartotta. A váron ez alatt csak kisebb javítgatások történtek, s ekkor 5 Az udvari loggia rekonstruált része Der rekonstruierte Teil der Loggia