Horler Miklós: A simontornyai vár (Szekszárd, 1987)

„Nemesi ősgaléria" a palotaszány első emeletén Adelige Ahnengalerie A reneszánsz homlokzatot brutálisan kettévágó hatalmas XVIII. századi falcsont a Rákóczi-szabadságharc emléke. Agyúterasz építése céljából készült és lehet, hogy kötőanyagául a kibontott és összetört finom reneszánsz faragványokból égetett meszet használták. Az északi szárny maradványai felett ma modern védőépületben a vár kőtárát találjuk. A fél-nyolcszög alaprajzú gótikus zárterkélyt alátámasztó konzolrendszer kiegészítve visszaépült eredeti helyére, az északi szárny falába. Felépítményét már csak elméleti rekonstrukcióban tanulmányozhatjuk. Maradványait a vele egykorú késő gótikus és reneszánsz ablaktöredékekkel és a várkápolna hálóboltozatának maradványaival együtt a kőtárban őrzik. A beépítetlen nyugati oldalon tovább követhetjük a falmaradványok vonalát, mely a déli szárny kaputornyához csatlakozik. A kaputorony egykori felvonóhídja éppen akkora volt, mint a mai várba bevezető vasbeton lépcső pihenője. A felvonóhíd felhúzott állapotban belefeküdt a kapu kőkeretének tükrébe. A húzóláncok, a csigaszerkezet és a két forgócsap számára készült kőperselyek nyomai ma is láthatók. A kőkeret belső oldalán, az egykori kétszárnyú kapu helyén levő bronzkapun hat címert látunk, melyek a vár legfontosabb építési periódusait jelképezik. A kapu szemöldökgerendája fölött levő szétlőtt Buzlay címertábláról a reneszánsz kori építkezések befejezésének éve: 1509 olvasható le. A Rákóczi-szabadságharc ágyúgolyóitól sérült kapun át a kapuőrszoba négyzet alaprajzú kis helyiségébe jutunk. Fiókos teknőboltozatának vállait a terem négy sarkában és a falmezők közepén jellegzetes reneszánsz vállkonzolok támasztják alá - szimbolikusan. A simontornyai kaputorony földszinti helyisége az egyetlen