Gaál Attila (szerk.): Tolna megye évszázadai a régészet tükrében. Válogatás az elmúlt tíz év ásatási anyagából (Szekszárd, 2001)

III. Decsw-Ete középkori mezőváros kutatása - Miklós Zsuzsa–Vízi Mária: Decs–Ete középkori mezőváros (28–34. tábla)

Miklós ZsuzsaVizi Márta Decs-Ete középkori mezőváros (28-34. tábla) A középkori Eté a Tolna megyei Sárközben, Szekszárdtól délre kb. tíz-, Decstől nyugatra mintegy három kilométer távolságra található. A Sárköz Ny-i szélén emelkedő dombsor közelében, egészen a Sárvízig húzódó, hosszan elnyúló, a közvetlen környék legmagasabb dombján épült fel a település, így földrajzi elhelyezkedése igen kedvező volt. Itt volt a legjobb átkelőhely a Sárvízen, amelyet a Sárköz belseje és a dombsor lábánál húzódó út felől egyaránt könnyen meg lehetett közelíteni. Az ÉK-DNy-i irányban hosszan elnyúló dombot három oldalról tavasszal még ma is víz övezi. Légifotón (28. tábla 1. kép) pedig látható, hogy eredetileg Ny-DNy-i irányban is vizenyős terület védte. Ennek köszönhető, hogy a középkor folyamán Eté a Sárköz egyik legnagyobb és legjelentősebb mezővárosává fejlődött. Ete - az eddigi leletek és az írásos emlékek alapján - a X-XI. században létesült, első ízben 1334-35-ben említik, amikor már állt a Szentlélek tiszteletére szentelt temploma. A birtokosáról szóló első oklevél 1398-ból származik: ekkor a váci káptalan kezén volt. A hódoltság első felében - a kettős adóztatás ellenére virágzó település: 1557-ben 155; 1572-ben pedig 192 házat írtak itt össze; 157273-ból pedig név szerint is ismerjük a település lakóit. A mezőváros pusztulása a XVII. század elejére tehető: 1619-ben még felszólították az eteieket tartozásaik megfizetésére, 1627-ben viszont már azt jelentették Étéről, hogy „Jó város volt, most, népében ami vagyon, Deczön lakik." Az első etei kutatások Csalog József nevéhez fűződnek, aki 1933-ban és 1935ben végzett itt ásatásokat: több lakóházat, illetve házrészletet, a templom kis részletét, több sírt és két fazekaskemencét tárt fel. Ásatási feljegyzései a II. világháború végén megsemmisültek, ezért nem tudjuk pontosan, hogy hol ásott. Az 1960-as évek terepbejárásai, ásatásai után 1996-tól folytatunk újabb kutatásokat. 1992 óta rendszeresen készülnek légi felvételek a lelőhelyről és környékéről: a légifotók és a részletes geodéziai felmérés segítségével elénk tárul a településszerkezet: látszanak az utcák; a mellettük sorakozó világos foltok pedig az egykori házakra utalnak. (29. tábla 1-2. kép) A mezőváros templomát 1997 novemberében tártuk fel: a 29 m hosszú, és a nyolcszög három oldalával záródó gótikus szentélyű épület északi és déli oldalához oldalkápolnák is csatlakoztak. Az alapfalak kőből épültek, a padló és a felmenő falak elpusztultak. A déli oldalkápolnához kelet felől kettős téglakripta csatlakozott. (28. tábla 1-2. kép) 49