Gaál Attila (szerk.): Tolna megye évszázadai a régészet tükrében. Válogatás az elmúlt tíz év ásatási anyagából (Szekszárd, 2001)

I. szekszárdi Duna-hídhoz vezető S-ö gyorsforgalmi út feltárásai és más leletmentések - V. Péterfi Zsuzsanna: Őcsény-Sovántelek későrómai őrtorony (12–13. tábla)

A feltárás során mindenütt észlelt hamus, néhol átégett, faszenes réteg megléte arra engedett következtetni, hogy az őrtorony pusztulását tűzvész okozhatta a IV. század végén, esetleg az V. század elején. A torony szerkezeti tulajdonságai (négyzetes alaprajz, négy belső pillér, döngölt padlónyomok), falazási technikája és a felszínre került leletek alapján építésének idejét a 370-es évek első felére vagy végére tehetjük. Az előkerült leletek döntő többségét kerámiatöredékek alkották, (12. tábla) melyek közül egy világosszürke, vékonyfalú csésze, (13. tábla 2. kép) valamint egy szürke agyagmécses (13. tábla 3. kép) magas talprész-töredéke látható a kiállításon. A Dunavidéki lovasisten szinte teljesen ép ólom fogadalmi táblája, (13. tábla 1. kép) mint az ásatás legszebb felszínre került darabja mellett számos viseleti és használati tárgyat, valamint fegyvertöredékeket (pl. fibulák, övcsatok, kések, vaskapa, fenőkövek, orsógombok, nyílhegyek, dárdahegyek, pajzsdudor töredéke) tartalmazott az egyébként csak 20-40 cm-es római kori kultúrréteg. A meglepően nagyszámú éremanyagot elsősorban II. Constantius, Constantius Gallus, I. Valentinianus és Valens erősen kopott veretei alkották. Az I. sz. kutatóárok keleti végében, az őrtorony kerítőfalán kívül eső részen 2 db, csaknem ép, igen nagyméretű, vörösre égetett, ujjbenyomkodásos bordákkal díszített Starcevo hombár került elő. (2. tábla 1. kép) (A neolitikus hombárok kormeghatározását dr. Zalai Gaál Istvánnak köszönjük. Ez és a többi neolitikus valamint bronzkori kerámiatöredék közöletlen.) Kora-neolitikus edénytöredékek előkerülése egyébként mindenütt megfigyelhető volt a római járószint alatt, valamint a terület őrtornyon kívül eső részén is. Ezek és a néhány bronzkori cseréptöredék tanúsága szerint ez a lapályos részből kiemelkedő szárazulat az őskor folyamán is lakott lehetett, s az őskori településnyomok egy részét éppen a római kori őrtorony építése pusztította el. 32