Gaál Attila (szerk.): Tolna megye évszázadai a régészet tükrében. Válogatás az elmúlt tíz év ásatási anyagából (Szekszárd, 2001)
I. szekszárdi Duna-hídhoz vezető S-ö gyorsforgalmi út feltárásai és más leletmentések - Kiss Viktória–Kulcsár Gabriella: Bronzkor (6–9. tábla)
tettek; e mintákat az edény kiégetése után porrá tört kagylóhéjból vagy égetett csontból nyert fehér mésszel töltötték ki, s így az általában sötétbarnára vagy feketére égetett kerámia felületén fehér színnel rajzolódtak ki a díszítőmotívumok. A kultúra Tolna megyében élő népét szekszárdi csoportnak is nevezi a magyar régészeti kutatás: itt a fazekasok - az északdunántúli vékony vonalas mintákkal szemben - széles sávokban díszítették mészbetétes mintákkal az edényeket (Pl. szövegközti rajz, valamint 8. tábla 4. kép). Az új, autópályás feltárásokon a kisapostagi- és a mészbetétes kerámia kultúrájának köréhez tartozott falvak nyomai is előkerültek. Az új feltárásoknak köszönhetően egy, a későbronzkori urnamezős kultúra korából származó nagy települést is megismerhettünk. A nagy telep feltárásának jelentősége abban áll, hogy nevezett kultúra időszakából kevés ilyen, nagyméretű falut ismerünk. A településen - ahogy az említett korai és középső bronzkori falvakban is - felmenő falú, a magyar népi építészetből is jól ismert vesszőfonatos, agyagtapasztásos, döngölt padlójú házak álltak, körülöttük félig földbe mélyített gazdasági épületek és földbe ásott gabonatároló- és szemétgödrök voltak. A háziállatokat valószínűleg a telepen kívül tartották és a falu szélén folyt a bronzöntés is. A korai és középső bronzkorban csak kisebb bronzékszerek és bronzeszközök fordultak elő, míg a későbronzkorban már az élet minden területén bronzeszközöket és fegyvereket használtak. Virágzott a cserekereskedelem: a falvakban megtermelt gabonáért és állatállományért cserébe tudták beszerezni a bronz előállításához szükséges rezet és ónt, melyeket távoli területekről kellett a Dunántúlra eljuttatni. A vermekből előkerült nagyméretű gabonatároló edények is a korábbinál eredményesebb mezőgazdasági technológiáról és ezzel összefüggésben a tároló kapacitás hirtelen megnövekedésének igényéről tanúskodnak: az egy-egy gödörben elhelyezett, nem ritkán 10-15 változatos formájú és díszítésű, nagy méretű, öblös tárolóedény termények felhalmozására, raktározására szolgált (6. tábla). Az urnamezős kultúra időszaka a Kr. e. XII. század utáni évszázadokat öleli fel; a létrejött nagyobb dunántúli központok és a kultúra élete a Kr.e. IX. században a vasművesség kialakulásával és elterjedésével valamint a bronzipar hanyatlásával párhuzamosan megváltozott. Ez a változás egy új korszak és új kulturális viszonyok kialakulásához vezetett: ez azonban már a korai vaskor időszaka. 26 Mészbetétes díszű bögre rajza.