Gaál Attila (szerk.): Tolna megye évszázadai a régészet tükrében. Válogatás az elmúlt tíz év ásatási anyagából (Szekszárd, 2001)

I. szekszárdi Duna-hídhoz vezető S-ö gyorsforgalmi út feltárásai és más leletmentések - Bondár Mária: Késő rézkor – badeni kultúra (4–5. tábla)

két háromszögből álló test és a fej hiánya. Ez utóbbi miatt ezeket a tárgyakat „fejnélküli", helyesebben „cserélhető fejű" idoloknak nevezi a kutatás. A szobrocskák levehető fejét szerves anyagból (pl. fa, szalma, vastagabb fonal) készíthették. A szertartás során e kis idolokat összetörték, és darabjait eldobálták. Megtalálásuk a véletlennek vagy a nagy felületű ásatásoknak köszönhető. A korábbi időszak fémgazdagságával ellentétben, ebben a korszakban alig van fémtárgy és hiányoznak a harci eszközök is. A rézből (elsősorban termésréz) kalapálással készített viseleti tárgyak között a henger alakúra hajtogatott lemezgyöngyök a leggyakoribbak. Ezen kívül néhány lapos, ún. trapéz alakú vésőt említhetünk még. A jelentős fémtárgyak közé sorolható a Somogy megyei Vörsön talált diadém, amely a közösség kiemelkedő tagjának járó koronaszerű fejdísz volt A badeni kultúra népe már ismerte a négykerekű kocsit, amely fából készült, tömör kerekű, ökrök vontatta, nehéz szállítóeszköz volt. A legkorábbi modelleket Mezopotámiából ismerjük. A Közép-Európában előforduló ismert kocsiszobrocskák e távoli terület felé mutató eredet egyik bizonyítékának tekinthetők. Temetkezések A magyarországi 1600 badeni lelőhelynek csak mintegy 5 %-án vált ismertté a temetkezési hely is, mégis elmondható, hogy a badeni kultúra temetkezései sokrétűek. Az elhunytakat a kultúra korai időszakában elhamvasztották. A hamvakat a földre helyezték és a halotti szertartás ételáldozataihoz használt edényekkel rakták körbe. A szertartás végén lapos kőrakást emeltek a sír fölé. A hamvasztásos temetkezés másik módja volt a hamvak urnába helyezése és az urna eltemetése (pl. Szakály). E temetkezési mód sajátos megjelenési formája a hamvak embert formáló urnákba történő eltemetése volt, amely rítus szintén a távoli Mezopotámia felé vezethető vissza. A hamvasztáson kívül az ún. csontvázas temetkezés is jellemző volt a badeni kultúrára. Az alvó állapotot utánzó, oldalt fektetett, felhúzott lábú, azaz zsugorított helyzetben, az egykori viseletben eltemetett halottak mellé étel-ital áldozatot, használati tárgyakat temettek. A csontvázas temetkezések lélekszámát illetően változatos a kép: a telepen vagy annak közelében gyorsan elföldelt, egy-két sírós temetkezéstől (Iregszemcse, Kajdacs, Simontornya, Szekszárd) a településtől már elkülönült, kiscsaládi (10-12 fő eltemetése) és a hosszabb ideig használt, nagyobb temetőkig széles a skála. Gyakran előfordul, hogy egyazon sírba temettek - feltehetőleg rokoni kapcsolatban álló - férfit és nőt, nőt és gyermeket. A kettős temetkezések mellett előfordulnak hármas- és négyes temetkezések is, és nem ritkák a tömegsírok. Az ilyen tömeges temetkezéseknél valószínűleg betegségre, járványra kell gondolnunk, amely több ember közel egyidejű halálát okozhatta. Néhány 22