Gaál Attila (szerk.): Tolna megye évszázadai a régészet tükrében. Válogatás az elmúlt tíz év ásatási anyagából (Szekszárd, 2001)

I. szekszárdi Duna-hídhoz vezető S-ö gyorsforgalmi út feltárásai és más leletmentések - Zalai-Gaál István. Az újkőkor kutatásának legújabb eredményei Tolna megyében (1–3. tábla)

gossá vált. A hamvasztásra utaló első adatok az európai paleolitikumból és mezolitikumból ismertek, de a hamvasztás mint szokás csak a neolitikumtól kezdve terjedt el. A Dél-Dunántúlon elsőként Györe-Bocok lelőhelyen kerültek elő szórthamvasztásos és urnás lengyeli temetkezések (mint például az 5/B objektum hamvasztásos sírja), melyeket a különösen sok edénymelléklet (Id. a szövegközti fotón) és más különleges lelet jellemez: ezek közé tartozik a kiállított állat alakú (3. tábla 1-2. kép) és a nőt ábrázoló edény (3. tábla 3. kép) is, melyek mély vallási tartalommal bírhattak. A dél-dunántúli lengyeli kultúra településeiről kevés ismerettel rendelkezünk. Zengővárkonyban hosszúház maradványait tárta fel Dombay János, ez tekinthető területünkön a legjellemzőbb háztípusnak. Kalicz Nándor aszódi ásatásain nagy számban kerültek elő kiscsaládi házak maradványai is, a lengyeli sáncon pedig egy olyan építmény romjait tártuk fel 1982-ben, mely edényégető kemence lehetett a késői neolitikumban. A lengyeli kultúra idején folytatódott a földművelési technika fejlődése. Most már azokat a területeket is megművelték, ahol a korábbi vonaldíszes kerámia idején még nem tudtak növényeket termeszteni. Többek között az éghajlati tényezők változásával magyarázzák azt a jelenséget is, hogy a népesség táplálkozásában túlsúlyba került a vadászott állatok húsa. A 15 Csőtalpas tálka rajza. Az 5/B objektum hamvasztásos sírja.