Lovas Csilla: A régi vármegyeháza világa: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2001)

Bevezető A fennállásának 1000. évfordulóját ünneplő magyar állam legfontosabb területi szerve a vármegye volt. így méltán mondhatjuk, a történelmi jubileum egyúttal a vármegye ünnepe is, melynek szimbólumává, tevékenységének központjává a megyeháza vált. Tolna megyében a Pollack Mihály által tervezett klasszicista stílusú, régi vármegyeháza. Az elmúlt 50 évben méltatlanul elhanyagolt, s a „modernizálás" során belső képében történelmi aurájától megfosztott monumentális épület egyik szárnyát igyekeztünk régi állapotára emlékeztető módon berendezni és a nagyközönség számára hozzáférhetővé tenni. Történeti értékeink mentésén illetve rekonstruálásán túl az a szándék is vezérelt bennünket, hogy a vármegyére, mint az ezeréves államiság egyik pillérére is emlékezzünk. Kiállításunkkal felidézzük a 19. század első felének hangulatát. A főispáni dolgozószoba, az empire szalon, a biedermeier női szalon, a könyvtár, és a vadászterem során végigsétálva, mintha a vármegyeház főispáni lakosztályába lépnénk be vagy inkább egy nemesi rezidencián járnánk, ahol az elmúlt századok értékei megőrződtek. A 19. század elejére a szekszárdi megyeháza az apátság területén lévő régi épületekből az 1 780-as évektől szinte folyamatos átépítéssel, bővítésekkel egy központi udvart körülölelő, egyemeletes épületegyüttessé alakult. Az 1820-as években a további bővítésekre több terv is született, ám ezek megvalósulásához vagy a felsőbb hatóságok jóváhagyása, vagy a pénz hiányzott. 1825-ben Csapó Dániel (1 778—1844) alispán javaslatára a vármegyei közgyűlés elfogadta, hogy a megyeháza építésére összegyűlt összeget a megye birtok nélküli nemesei önkéntes adományokkal egé3