Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)
Mráv Zsolt: „VALENTINIANUS ... IN IPSIS QADORUM TERRIS QASI ROMANO UITI IAM VINDICATIS AEDIFICARI PRAESIDIARIA CASTRA MANDAVIT.” (Amm. Marc., XXIX. 6,2) – I. Valentinianus kvád külpolitikája egy vitatott Ammianus Marcellinus szöveghely tükrében
azt tolni egészen megközelítőleg Nógrádverőce vonaláig. E lépésének előkészítése érdekében a Kr.u. 370-es évek elején elsősorban Valeria jövőbeli nyomásnak kitett határszakaszát, a Visegrádtól Ny-felé eső folyópartot erődíttette. (Valentinianus építkezéseinek köszönhetően a katonai objektumok ezen a szakaszon kétszer, háromszor olyan sűrűn helyezkednek el, mint délebbre 51 .) Az esetleg korábban részben szarmata vidékeket is magába foglaló, kvád királysághoz tartozó két sánc közötti területet a császár - talán éppen annak részben szarmata voltára hivatkozva - az ott élő lakosság elűzésével akarta kisajátítani. (Valentinianus az erő pozíciójából elvárta, hogy a kvádok az általa nyújtott beneficiumokért cserébe fogadják el a római jogcím helyességét és mondjanak le a császár szemében a határvédelem szempontjából fontosnak ítélt, ám vitatható hovatartozású területekről.) Ammianusnak e kvád földekre (regiones) vonatkozó quasi Romano iuri iam vindicatis megjegyzése mögött valószínűleg Transaquincum római közigazgatás alatt álló területének az újabb sáncvonalig való kiterjesztését kell látnunk. Kizárólag ezt a vidéket szándékozta tehát Valentinianus római uralom alá vonni. Itt kezdődhettek el az Ammianus által említett munimentum építési munkálatai is, amely talán az alsógödi nagyméretű, barbár földre előretolt Valentinianus alatt bizonyíthatóan megszállt, rövid ideig használt erőddel azonosítható. E feltételezés bizonyításához a tábor régészeti kutatása elengedhetetlenül szükséges. Az előretolt sáncvonal ellenőrzését kisebb, Hatvan-Gombospusztaihoz hasonló őrtornyokkal kívánták biztosítani. Az építkezések közvetlen irányításával valószínűleg Frigeridust bízták meg, aki mint dux cautus et diligens a kvádok tiltakozására és Aequitius egyetértésével a munkálatokat leállíttatta. Valentinianusnak a Rajnán túl, a mons Pirin kezdeményezett agresszív erődépítkezése az alamannok ellenállása és a kirobbant harcok miatt kudarcba fulladt. Valószínűleg hasonló sorsra jutott a kvádok területén tervezett vállalkozása is, amelynek munkálatait a Kr.u. 374-75 évek háborús viszonyai biztosan megszakították. A császár halála és az Alföldön Kr.u. 375 után lejátszódó események 52 már nem tettek lehetővé komolyabb építkezéseket. Az oly sok bonyodalmat okozó erőd valószínűleg soha sem készült el teljesen, ezért nem szükséges keresnünk a Not. Dign. valeriai listájában sem. (A félkész állapot magyarázhatja a külső sáncvonal hirtelen megszakadó vonulatait is.) A Ez a jelenség nem magyarázható a folyó kanyarulatával, mivel a katonai objektumok ugyanolyan sűrűn követik egymást az egyenes Esztergom és Pilismarót-Dunapart közötti, mint a Dunakanyarban levő Pilismaróttói Visegrádig húzódó szakaszon. 52 MESTERHÁZ Y 1990, 62-63. 87
