Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)

Mráv Zsolt: „VALENTINIANUS ... IN IPSIS QADORUM TERRIS QASI ROMANO UITI IAM VINDICATIS AEDIFICARI PRAESIDIARIA CASTRA MANDAVIT.” (Amm. Marc., XXIX. 6,2) – I. Valentinianus kvád külpolitikája egy vitatott Ammianus Marcellinus szöveghely tükrében

A Dunakeszinél induló, majd Foton át K-i irányba haladó, régészetileg bizonyított sánc vonalon kívül ismerünk egy külső, ettől jóval Északabbra futó sáncvonalat is, amelynek Galgamácsa és Verség közötti valamint Kál és Kompolt községek határától Szihalom és Mezőkövesd irányába futó szakaszait sikerült azonosítani

34

. Kiindulópontja valahol Visegráddal szemben

35 (Nógrádverőcinéi?) lehetett. Mivel a sáncrendszer építésének elsődleges célja a szarmata szállásterület határának rögzítése volt, ezért a több párhuzamosan, egymástól nagyobb távolságra futó sáncvonal csak határváltozással (s az ezzel együtt járó periódusbeli különbséggel) értelmezhető. Ezt kell feltételeznünk a Dunakanyarnál induló sáncvonalak esetében is.

36 Rendkívül érdekes és fontos a két sánc által közrefogott területet politikai hovatartozása. Kulcsár Valéria Vác, Csörögi-réten, Sződligeten és Dunakeszin végzett ásatásaiból arra a megállapításra jutott, hogy ezen a vidéken a Kr.u. 2-3. sz.-ban (illetve Vác, Csörögi-rét esetében még a Kr.u. 4. sz. második felében is) a kvádoknak olyan helyi törzse (vagy egy kvád királyságnak alárendelt germán törzs) élhetett, amelyre - a szoros kapcsolattartás és keveredés révén - nagy hatással voltak a szarmaták.

37 A Régészeti Topográfia 9., Szobi és Váci járást bemutató kötete a Visegrád-Nagymaros vonaltól D-re ugyancsak számos kvád telepet tart számon, amelyek közül több kifejezetten késői (ld. például MRT 9, 19/42 Nagymaros-Ifjúsági tábor; 20/17 Nógrádverőce, Dunamező-dülő; 31/11 Vác, Tüzérlaktanya; 32/10 Vácbottyán, Széles-rét „a leletanyag IV-V. század elejei, kvád telepről származik"). A sáncrendszer legbelső vonala tehát legkorábban I. Constantinus legkésőbb II. Constantius alatt - megközelítőleg a kvád-szarmata határra épült. Az ettől É-ra fekvő terület pedig a kvád királysághoz tartozott. Mindezt figyelembe véve - a sánc belső vonalának kiépítése után, valószínűleg a Kr.u. 4. sz. második felében - rómaiak által szervezett sáncelőretolásra került sor, amely természetszerűleg kvád területek elszakításával járt együtt. Feltűnő egybeesés, hogy pontosan erről, és csak erről a két sáncvonulat között húzódó területről ismerünk Valentinianus uralkodása idején épült barbaricumi katonai létesítményeket. 1967/68-ban római őrtorony feltárására került sor a Hatvan melletti Gombospusztán. Az előkerült bélyeges téglák alapján az építmény egyértelműen Valentinianus korára, a Kr. u. 370-es évekre keltezhető.

38 Az 4 SOPRONI 1970, 26-27; PATAY 1983, 28-31. 15 GRÓF-GRÓH 1997, 14. 16 SOPRONI 1978, 127; BÓNA 1993, 101-102. 17 KULCSÁR 1997, 708, ld még: BÓNA 1963, 248, 304, 306. 18 SOPRONI 1970, 17-28; SOPRONI 1978, 81-86. 84