Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)
Mráv Zsolt: „VALENTINIANUS ... IN IPSIS QADORUM TERRIS QASI ROMANO UITI IAM VINDICATIS AEDIFICARI PRAESIDIARIA CASTRA MANDAVIT.” (Amm. Marc., XXIX. 6,2) – I. Valentinianus kvád külpolitikája egy vitatott Ammianus Marcellinus szöveghely tükrében
előtt békét kérve megjelent többek között a kvádok egy részének és a transiugitaninak 26 duxa, Araharius valamint a tőle fíiggő viszonyban levő Usafer, aki az Alföld északnyugati peremén élő szarmaták vezetője lehetett. (0 valószínűleg a limigantes lázadás következtében vált Araharius vazallusává.) A határterület ura ekkor a kvád Araharius, aki - annak ellenére, hogy nem volt király, csak inter optimates excellens és agminum gentilium dux - függetlenül tárgyalt a császárral. Jellemző a kvád királyság akkori állapotára az is, hogy II. Constantius nem a királlyal, hanem csak annak fiával, Vitrodorus regalissal („királyi, királyi családhoz tartozó") és Agilimundus subregulusszal tárgyal és köt szövetséget! Ez csak abban az esetben képzelhető el, ha a kvádoknak ekkor - talán Viduarius halála miatt - nem volt tárgyalóképes, Róma által elfogadott királya. A Kr.u. 350-es évek végén tehát nemcsak a szarmatáknál, hanem a kvádoknál is anarchikus állapotok uralkodtak, amelyet a kvád előkelők - köztük Araharius - rablóhadjáratokra és függetlenedési törekvésekre használt ki. II. Constantius a helyzet rendezése és a szövetségi rendszer újraszervezése miatt vett részt személyesen a harcokban és a tárgyalásokon. 27 Ennek eredményeit nem ismerjük pontosan, csak annyit tudunk, hogy túszállítással megkötötték a szövetséget és Valentinianus alatt a királyság már ismét központosított és királya (rex), Gabinius tárgyal a határvidéket érintő erődépítés kényes ügyében. A kvádok és a szarmaták hosszú ideig tartó békés egymásmellettélése és közismert baráti szomszédkapcsolata a határterület régészeti hagyatékában is tükröződik. Megközelítőleg Nagymarostól D-re, Dunakeszi-Fót vonaláig a két néphez köthető lelőhelyek és leletek erősen keverednek 28 , ezért pusztán régészeti leletanyag alapján biztos határvonal kijelölése és ezáltal a szarmata és kvád szállásterület elkülönítése lehetetlen. Ezen a területen futnak keresztül azonban annak a sáncrendszernek a vonulatai 29 , amelyek a szarmata terület Róma által garantált határait voltak hivatva kijelölni 30 . A sáncok keltezése még vitatott, de a történeti összefüggések, a logika és a régészet ' érvei inkább a késői, Kr.u. 4. sz.-i építés mellett szólnak. Ezen belül legvalószínűbben I. Constantinushoz köthető a rendszer kiépítése (vagy legalábbis feltételeinek megteremtése) 32 , feladása pedig a Valentinianus halálát közvetlenül követő időszakban történt 33 . 26 POLASCHEK 1937, 2158. 27 MÓCSY 1990, 48. 28 MRT 9, 4 sz. térkép. 29 BÁLÁS 1963. 30 SOPRONI 1978, 113-127; SOPRONI 1983. 31 GARAM 1983,52-53. 32 SOPRONI 1978, 127; SOPRONI 1983, 63; ld. még: VADAY 1970, 137; TÓTH 1976, 121; TÓTH 1980, 132 másképpen: HOREDT 1974; HOREDT 1985, 589-591. 33 legutóbb: MESTERHÁZY 1990, 62-63. 83
