Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)
Madarassy Orsolya: Canabae legionis II. Adiutricis
ez a planírozás mennyire a konkrét háborús pusztítás nyoma, vagy mennyire a háborús időszak alatti - utáni tereprendezésé. Ugyanez a város belső területein főleg az útszéleken - egy pregnáns háziszemét (állatcsont, szerves hulladék, házikerámia-töredék) rétegként jelentkezik. A markomann háborúk utáni építési hullámban a 2. században kialakított épületeket némileg komfortosabban, korszerűbb technikával de jellegében ugyanazt újítják meg. Az alapvető rendezési elvek nem változnak, de a kitűzési rendszer új. A legiotáborban és a városmagban a későbbi falak tájolása csak néhány fokkal tér el az előzőektől, máshol ezek a tájolásbeli eltérések nagyobbak. A nyugati városszélen a canabae külső útjának nyomvonala is megváltozik, a Vályog u. 8. (l.kép l.) 5 telken előkerült K-Ny út metszéspontjánál szöget zár be. Itt az új insularendszer kitűzése is követi ezt a változást, az északi és a déli insula 2-3. századi épületeinek tájolása eltérő. A katonaváros ENy-i negyedében és a territóriumon pedig már az úthálózat kialakítását is a tábor É-D-i tájolása és a Vörösvári völgy természetes ENy-DK irányának váltakozása szabja meg. A kétféle tájolás összehangolásának dinamikája egészen a mai óbudai utcák nyomvonaláig követhető. 193-ban az első katonacsászár Septimius Severus éppen a pannóniai légiók segítségével szerzi meg a császári bíbort, s a katonaság támogatását zsoldemeléssel és különféle juttatásokkal hálálja meg. Többek közt a táborokat körülvevő katonavárosokból általánosan ebben az időszakban válik colonia, s vagy önállóan fejlődnek tovább, mint Daciában, vagy közigazgatásilag összeolvadnak a szomszédos polgári településekkel, így Aquincumban is. Az aquincumi canabae viszonylatában 3.század első felének építkezései lényegében más jellegűek, mint eddig. A városmag nagy lakóházainál és a hosszúházak esetében a 3.század elejére keltezhető közfalak látszólag rendszertelen sokasága jellemző, valamint az épületek esetleges terjeszkedése az insulák központi udvara felé. A nyugati városrész újabb kutatásai alapján erről az építési periódusról nyerhetünk világosabb képet. Már 1996 telén a Vályog u. 13. telken feltárt, gazdagon dekorált 3. századi lakóházrészlet sem illeszkedett teljes mértékben a környéken eddig megfigyelt insularendszerbe. 1997-ben a Vályog u. 8. telken 6 szintén egy hasonló technikával készült 3. század eleji épületfal került elő ott, ahol eddig közterület volt. (l.kép 1.) s NAGY T. A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938-1942 évek között végzett kutatásairól. Bp.Rég. 13(1943). 359-399. 6 M AD ARASS Y O. Újabb kutatások az aquincumi katonaváros nyugati felében. Aquincumi füzetek 4 (1998) 61-64. 71
