Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)

Péterfi Zsuzsanna, V.: Az Őcsény-soványtelki későrómai őrtorony feltárása

közepén, annak Ny-i metszetében egy terméskőből habarcsba rakott falsarok bukkant elő. így e falcsonkra merőlegesen húztuk meg a II. számú, immár KNy-i irányú kutatóárkunkat, szintén 25 m hosszúságban. A II. számú árok K-i és Ny-i végében is egyaránt jelentkezett a törmelékes, köves sáv, majd a már ismert falcsonktól Ny-ra, 320 cm-re újabb fal részlete került felszínre, melynek további bontása után nyilvánvalóvá vált, hogy pillérekről van szó. Mindkét árokban a kiszedett fal és a pillérek közötti részen tapasztott tűzhely illetve átégett szemétgödrök helyezkedtek el, mely utóbbiak közül, a 2.sz. szemétgödörből kerámia- és mécses töredékek kerültek felszínre. Emellett számos vastárgyat is találtunk itt: vasbaltát ill. vascsákányt (lO.kép 2,4,5.), lándzsatöredéket (7.kép 4.), vaskarikát (8.kép 13.), vaslánc darabokat (8.kép 10,13.) A vastárgyak mellett bronz karika (6.kép 4.), bronz díszítmény (5.kép 7.), fenőkő (11.kép 2) alkotta az akkor még csak félig kibontható szemétgödör anyagát. A kerámiaanyag elsősorban 4. századi szürke házikerámiából tevődött össze, néhány mázas korsó-, tálka és dörzstál-töredék kíséretében. Meglepően nagy számú éremanyag került felszínre a feltárás folyamán, melyek elsősorban Il.Constantius, Constantius Gallus, I. Valentinianus és Valens néha meglehetősen kopott veretei voltak. Az I. számú kutatóárok keleti végében, az omladékos részen kívül, azzal azonban nagyjából azonos szintmagasságban 2 db, csaknem ép, igen nagyméretű, vörösre égetett, ujjbenyomkodásos bordákkal díszített, Tolna megyében ritkábbnak számító Starcevo-hombár feküdt, mindkettő szájával lefelé fordítva.

3 Egyébként mindkét árokban, az omladékos részen kívül, valamint azon belül is, a római járószint alatt közvetlenül, mindenütt koraneolitikus edénytöredékekkel találkoztunk. Miután az 1992-es ásatási idény során megállapíthattuk, hogy feltehetőleg egy 4. századi, talán a Valentinianus-kori építkezési munkálatok sorába illeszthető őrtoronyról van szó - 1993-ban folyatódott a feltárás. Szerkezetének, alaprajzi adottságainak pontos meghatározására ennek során két szelvényt (5x10 és 6x5 m) nyitottunk oly módon, hogy részben az omladékos részről, részben pedig és főleg - a toronyról magáról kapjunk minél több információt.(2.kép) Az I. szelvényben kb. 10 m hosszúságban tudtuk megfigyelni a kiszedett kőfal vonalát, melynek szélessége (alapozása) 220-230 cm volt. 3 A neolitikus hombárok kormeghatározását dr. Zalai Gaál Istvánnak köszönöm. 162