Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)
Bóna István: A kisdorogi római tégla lelőhelyéről és előkerülési idejéről
segítségével, majd 1966-ban a Tolnamegyei Népújság útján a Magyar Nemzeti Múzeum nevében Kisdorog lakosaihoz fordult. Sikerrel, kisdorogiak beszámoltak az 1928. évi útépítés során talált sírokról, s akadt aki a helyszínen is megmutatta neki az egyetlen akkor talált téglasír lelőhelyét. 7 Thomas Edit ezután sziklaszilárdan hitt saját „hitelesítésében" s munkájában több ízben határozottan leszögezi, hogy a téglát 1928-ban az általa kinyomozott (dolgozatában térképen is pontosan megjelölt) 8 hely en találták s 1928-ban „szállították be a szekszárdi múzeumba". Márpedig ha mindez így történt, akkor Csalog József közlése „nem felelt meg a tényeknek" (Thomas eredeti szövegében németül: „das entsprach...nicht den Tatsachen") . Mivel pedig a hazai római régészet vezető kutatóitól várt 'támadásra' (sem addig sem később) nem került sor, a kisdorogi tégla 1975.évi tudományos feldolgozásában B.Thomas Edit bátran részletezte, mit lát ő a téglán: orans mozdulatú kopasz férfiút, akinek öltözete dalmatica a clavusokkal és cingulummal, kezében pásztorbot van. A Xi Ro-t később már nem látta a téglán, ligáit PE = pálma emerita lett belőle, viszont később is látni vélt a figurától balra egy horgonyt. A kissé görögös felirat dativusban utal Ariusra: ARIO". — Minderről e hozzászólásnak nem feladata véleményt nyilvánítani. A publikáció olyan korábbi fényképet közölt a tégláról, amelyen jól látható az 1933. évi Csalogovics-féle leltári szám és a „Kisdorog" felirat. 12 Minden félreértést elkerülendő kifényképeztette és közölte a Csalogovits-féle leltárkönyv 337. oldaláról az „R 54, 1933 Kisdorog" leltári tételt is, a 2. alszám mellett az azonosítást biztosító ügyes kis ARSO feliratú rajzzal. 1 ' Már a publikáció megjelenésekor tudtam, hogy B.Thomas Edit nagy hibát követett el, amikor Csalog József egyik fontos közlését 'saját adatokkal' helyettesítette. Az ELTE Régészettudományi Intézet negatív- és fotó-tárából jól ismertem ugyanis azt a 9x12 cm-es síkfilmet és a róla készült kontakt képet, amely még Kuzsinszky Bálint Érem- és Régiségtani Intézete számára készült. 14 A felvétel cáfolhatatlanul bizonyította, hogy a szekszárdi tégla nem „régi leltározatlan múzeumi anyag, amelyet 1933-ban vettek leltárba" (Thomas 7 Uo. 78/109. 8 Uo. 81. Abb. 2.i l) Uo. 108. — Nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy az 1928-as évszámhoz való szinte misztikus ragaszkodását analóg alapon az váltotta ki, hogy 1928-ban valóban múzeumba került egy Krisztogramdíszes építőtégla, s ez 1933-ig tényleg leltározatlan volt. Lásd erről dolgozatom végét. 10 Uo. 78. "Uo. 79/109. 12 Uo. 85. Abb. 4. 13 Uo. 79. Abb.l. 14 Leltári száma: 160. , — ami azt jelenti, hogy a több ezer negatívot tartalmazó fotótéka legrégibb, 1920-as évekbeli fondjába tartozik. Fotósát nem ismerjük. Kár, mivel máig a legjobb fotó a tégláról. 12
