Gaál Zsuzsanna: Megelevenedett képek: Egy kisváros a századfordulón (Szekszárd, 1996)

hanem ellenállóbb alanyokra oltották a hagyományos fajtákat. A vörösborszőlőnél a bikavér helyett a kadarka került túlsúlyba. A termésmennyiség megtöbbszöröződött, de ez nemcsak az új fajtáknak, hanem a művelési mód megváltoztatásának is köszönhető. Elterjedt a sortartó és karós művelés, kiszorult a szőlőből a kukorica, és a gyümölcsfák száma is csökkent. Rendszeressé vált a kapálás, trágyázás és permetezés. Az új művelés új eszközöket is kívánt, amelyeknek egy részét a présház enteriőrben mutatjuk be. Az oltás megtanulásával terjedt el a kacorkés használata, az ekekapa és tolókapa használatát a soros művelés tette lehetővé. A szénkénegező gépek lassan használaton kívül kerültek, de a permetezés állandó feladattá lett, s a szivattyús háti permetezőgép általános munkaeszközzé vált. A nagyobb termés más borkezelési eljárásokat kívánt: a lassú taposás helyett darálókat használtak, megjelentek a vasprések. Kialakult a kádban forralás technikája is, de a többség még a többszöri fejtés ősi módszerét folytatta. A tanyaszobát a lakásból kikerült bútorokkal, kiselejtezettedényekkel, poharakkal, régi családi képekkel rendezték be. (29) A házilag készült asztal, székek mellett kaszli áll, rajta borosüveg, kulacs, bujtókés. A város központján túl, a Felsővárosban, elkülönült negyedben éltek a reformátusok. (30) A fölsővárosi reformátusok őslakosoknak tartották magukat, a kálvinizmust magyar vallásnak, s a kálvinistákat magyarnak. Etnikai tudatuk elválasztotta őket a németes műveltségű kézművesektől is. Az ipart, szemben a gazdálkodással, negatívan ítélték meg. A társadalmi mobilitásnál az iparosi-kispolgári lépcsőfokot átlépve a kö29