Gaál Zsuzsanna: Megelevenedett képek: Egy kisváros a századfordulón (Szekszárd, 1996)

as kisváros maradt, mint korábban. A tablón elhelyezett utolsó képekkel ezt a hangulatot illusztráljuk. A következő két tablón a város szociálisan, vallásilag és etnikailag sokrétűen tagolt társadalmába kívánunk betekintést nyújtani.(14-15) Szekszárd lélekszáma, foglalkozási szerkezete a kiegyezést követő fél évszázad során nem változott jelentősen. A népességszám stagnált, a lakosság 50%-a változatlanul a mezőgazdaságból élt. Az agrárnépesség a birtok nagyságát tekintve nem volt egységes. Csak néhány, száz holdnál nagyobb földterülettel rendelkező birtokos volt Szekszárdon, és több százra tehetjük a hagyományos paraszti gazdálkodást és életformát folytató családok számát. Hozzájuk kapcsolódtak a törpebirtokosok és a zömmel mezőgazdasági bérmunkából élő napszámosok. A szőlő révén az agrárszférához kötődők köre még ennél is szélesebb volt: a gazdag polgártól a napszámosig szinte mindenki rendelkezett kisebb-nagyobb földterülettel. Társadalmi értelemben erősen tagolt volt a lakosság egyharmadát kitevő iparosság is. Ide tartoztak az önállóan, de alkalmazott nélkül dolgozó kézművesek csakúgy, mint a több segédet foglalkoztató, ám mégis kisipari keretek között maradó iparosok. Klasszikus ipari munkásság hiányában a városi proletariátust az iparoslegények, cselédek és napszámosok képviselték. Megyeszékhely voltának köszönhetően Szekszárdonjelentős volt az értelmiségi, hivatalnoki réteg. Míg a magasabb beosztású tisztviselők a városi elithez tartoztak, a kishivatalnokok meglehetősen szerény körülmények között éltek. Az itt rendelkezésre álló két tablón nem vállalkozhattunk arra, hogy a telj esség igényével minden részletében bemutassuk ezt a sokszínű vi15