Vadas Ferenc (szerk.): Dallá ringott bennem kétség és láz. Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei (Szekszárd, 1991)

Vadas Ferenc: A szülőházés a város képe a levelek és a vallomásos művek tükrében

- Egyszer cirkuszban voltam, és ott produkálta magát egy fiú és egy lány. Én beleszerettettem magamat mind a kettőbe. Formális szerelem volt, tudom, mert éjeken át elképzeltem, hogy mi lenne, ha én is beállnék közéjük, és elképzeltem magamnak a combjuk hajlását, és hogy alusznak, jó volna meglesni, és ilyeneket, ahogy az szokott lenni. Nagyon hamar felébredett bennem a szerelmi vágyakozás. Nagyon szépek voltak, olyan idős gyerekek, mint én. Mondtam már, hogy a szépség nagyon hatott rám. - Nagy hazafi voltam. Gyermekkoromban sokat elmélkedtem Magyarország sorsáról. Ez egy kicsit furcsán hangzik, nem is tudom, gúnyosan-e vagy nagyképűen; de szórói-szóra igaz: szerelmes voltam, és első szerelmem Magyarország."

45 A kapu melletti helyiség volt Babits Mihály szobája, ha Szekszárdon időzött diákkorában, és később is, amikor rövidebb-hosszabb időre hazalátogatott. Számos verse, írása itt született. Az ablaktól jobbra mahagóni íróasztal, dédapjáé lehetett. Annyira szerette ezt a bútordarabot, hogy 191 l-ben elkérte anyjától és magával vitte új otthonaiba. A KIS SZOBA A diákszobához egy kisebb helyiség kapcsolódik: „Imrus szobájának két ablaka volt, egyik az udvarra, másik a hátsó utcára, ahol csak a szőlőkből közlekedtek" - olvasható a Halálfiai-bm. A két ablak jelzi, hogy a szobák közötti ajtó mindig nyitva állt. A kis szoba kiemelkedően szép darabja a régi paraván. „A tanyaszobában volt a nagy, hímzett spanyolfal, osztrák hercegkisasszonyok kezeműve, dédanyám emléke, aki hajdan Bécsben bálozott. A szabályos, merev hímzésminták alatt nagy, keresztöltéses gót betűkkel büszkélkedtek a történeti nevek: Caroline Auersperg, Maria Thun, Elise Schlick, Elise Maldini".

46 A Gólyakalifá-bm megírt szép történetet a képzelet szülte, mert ahogy annak Vendel-Mohay Lajosné utánajárt, a 18. század elején készülhetett paravánt nem a császárvárosban bálozó nagymama, hanem a nagypapa kapta ügyvédi honoráriumként. De Babits számára most sem a történet igazsága a fontos, hanem a költészeté. A paravánt a hátlapra ragasztott képek miatt is szerette. El is kérte aNennétől, mert a régi újságok képmellékletei gyermekkorát idézték: „... hogy néztem ezeket a képeket a hosszú, csendes estéken, mialatt a rókák vonítottak!" AZ EMELET „A tizennyolc falépcső, ami az emeletre vezetett kitűnő tornatér volt: a középen egy barnára festett, sima, gömbölyű faoszlop állt, amely az emeletet tartotta; abba 32