Vadas Ferenc (szerk.): Dallá ringott bennem kétség és láz. Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei (Szekszárd, 1991)

Vadas Ferenc: A szülőházés a város képe a levelek és a vallomásos művek tükrében

emlegeti Szekszárdot, a gyerekeket, a nagyikát", ismerőseinek is szívesen meséli a szekszárdi útját.

28 Ildikót a család könnyebben elfogadta, mint apját a város. Pedig, Illyés Gyulától tudjuk, mennyire vágyott a szekszárdi sikerre, milyen örömet szerzett volna neki, ha megkapja azt az elismerést - legalább egy részét annak a diadalnak -, amit távolban, az otthoninál nehezebb küzdőtereken szerzett. 1928-ban Tessitori Nóra neves erdélyi származású előadóművész igyekezett „Babits megértetlen szülővárosát" megnyerni a számára. Húsvétra tervezett irodalmi estjét áttörésnek szánta, a politikai megítélést illetően is. Babits óva inti a művésznőt, hogy túlságosan védelmezze. „Költőt inkább csak a verseinek kell védeni - írja neki -; s az enyémek a maga ajkán eléggé megvédenek. Aki ezeket a verseket hallani fogja, az már megalkothatja véleményét a nemzetietlenség stb. vádjairól is. Ami a kommünvádat s hasonlókat illet, az nem tartozik egy irodalmi est keretébe; egyébként hivatali hatóságom, mint tanárt, már fölmentett a vádak alól: ezt talán nem tudják Szekszárdon." (Az otthoniak valóban nem, vagy csak szűk családi körben, hiszen a hírt anyjának is csak pár napja írta meg.)

29 Tessitori Nóra mindent megtesz az est sikere érdekében: a helyszínre utazik, az alispáni hivatalban lefoglalja a vármegyeháza nagytermét, összeállítja a műsort. Babits édesanyja is „bízó örömmel várja" a napot, de az ördög közbeszól: az ígéretesnek mutatkozó estély, amely a költő személyes bemutatkozásával, gyermekkori emlékeinek felidézésével kezdődött volna, a művésznő betegsége miatt elmarad. Édesanyjának, hogy fiát hazai pódiumon lássa, 1930 márciusáig kell várni, addig a nőegylet által rendezett irodalmi délutánig, amikor Babitsot, Móricz Zsigmond, Simonyi Mária és Nagy Endre társaságában a vármegyeház „szorongásig zsúfolt" nagytermében köszöntik. Hogy mennyi jutott az ünneplésből az ő írói érdemeinek, mennyi Móriczénak, akit a városban munkássága révén többen ismertek, utólag nehéz megítélni; csak annyi bizonyos, hogy neki ez a megyeházi rendezvény volt a legnagyobb szekszárdi sikere. Amit a kisváros megtagadott tőlük, kárpótolta őket azért a főváros! - Születése ötvenedik évfordulóját anyjával együtt tervezte ünnepelni Babits Mihály. („Ildikó, mikor megtudta, tapsolni kezdett, hogy jaj de örülök a Nagyinak!") A fogadásra - az esztergomiéhoz hasonlóan - mindent gondosan előkészítettek, de a részletekről Sophie csak annyit árult el anyósának, hogy „valami szebb ruhát tessék hozni, mert vasárnap lesz egy előadás a Mihály születése alkalmából."

30 A gyermekeihez utazó anya nem sejthette, amikor a Bátaszékről érkező vonatra szállt, hogy Pesten milyen szép napok várnak rá. Álmában sem képzelte, hogy november 26-án a Nyugat-Barátok Szalonjának estjén „a termet az utolsó zugig betöltő" közönség - az életút méltatása és a kitűnő művészek által előadott versek meghallgatása után - nemcsak a költőt, hanem - Kosztolányi Dezső felhívására - édesanyját is ünnepelni fogja, lelkesen, szűnni nem akaró tapssal.

31 Megözvegyült életének legszebb perceit élte itt át ezen a jubileumi esten. Meghatódottan állt ezüst hajával a mennyezetről hulló fények koszorújában; barna, szép szemeiben örömkönnyek csillogtak. Megkapta mindazt, amire titkon már régóta vágyott. Maradandó emlékkel tért egy hét múlva haza. Kevésbé volt ideges és ingerlékeny. Jót tett neki a levegőváltozás! „Mióta Pesten volt, mennyivel jobban érzi magát!" - adta tudtul telefonon a jó hírt a kisebbik fiú.

32 2 15